Folia historica 23/1

Kovács Tibor: Bevezető szavak egy Pulszky kiállításhoz

Kovács Tibor Bevezető szavak egy Pulszky kiállításhoz* Két évvel ezelőtt, halálának centenáriumán, több helyütt, többféleképpen, méltón megemlékeztünk Puszky Ferencről. Őszinte örömünkre szolgál, hogy - némileg átalakítva - most itt Bécsben tekinthető meg az akkor készült emlékkiállítás. Abban a városban, amely ma is Európa egyik szellemi központja, s abban az országban, amellyel összefonódik nemzeti történelmünk megannyi nehéz állomása, ám sok-sok eredményes folyamata és emlékezetes mozzanata. Itt állva, a múlt századi emlékek közelében, joggal tehető fel a kérdés: a mából visszatekintve, mit tisztelünk Pulszkyban, mit értékelünk igazán sokszínű tevékenységében? Vajon azt, hogy intelligens polihisztor lett abban az évszázadban, amikor még azzá lehetett valaki, kellő műveltséggel, megfelelő családi háttérrel és igazi ambícióval? Azt-e, hogy műgyűjtőként, publicistaként, s kiváltképpen tudósként európai műveltségre és kapcsolatrendszerre tett szert, s ami fontos: ezt kamatoztatni tudta politikai és muzeológiai tevékenységében egyaránt? Esetleg azt, hogy szakkörökben Európa-szerte máig számon tartják legismertebb régészeti munkáját, a Rézkor Magyarországon című monográfiát. És még hosszan lehetne folytatni a kérdések pontosabban mondva: a költői kérdések sorát. Tudjuk, az imént megfogalmazottak egészéből áll össze a teljes életmű, egy sokoldalú tevékenység keresztmetszete, s valójában maga Pulszky Ferenc, az egyéniség. Vagy csak az a képe, amit a 20. század végén róla alkotunk? Mint annyi más diszciplína, a művelődéstörténet művelőinek is elsőrendű feladata, a mozaikszemekben, azaz: a személyekben és alkotásaikban megtestesülő történelmi valóság hiteles megjelenítése. Egyszerűbben mondva: a történelmi személyiség (ma már tudjuk, Pulszky az volt) és a róla később alkotott kép teljes fedésbe hozása. Ez az utókor, valójában az utókor tudós elméinek etikailag egyszerűen megfogalmazható, a valóságban viszont olykor csak hittel és elkötelezettséggel kimunkált feladata. Már csak azért is, megvalósítása nemcsak az arra alkalmas személyek hozzáállásának, hanem a mindenkori társadalmi és politikai viszonyoknak is függvénye. Jól ismerve jelen kiállítást mondhatom, alkotói с szép és érdekes feladatot - most már bármiféle korlátozás nélkül - maradéktalanul, igényesen megoldották. Pulszkyt akár nevezhetjük a 19. század „neoreneszánsz" politikus-tudósának is: jogtudományt tanult, majd bölcsészdoktor lett; első antik témájú dolgozatát IS éves korában írta, és már 20 évesen a riimai Instituto di Corrcspondenza Archaeologica tagjává választották, nem sokkal később pedig, 1838-ban, az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagja lett. Nagybátyjával, Fejérváry Gáborral - a híres műgyűjtővel - fél Európát bejárva szerezte igazi múzeumi ismereteit, s került emberi és szakmai közelségbe az antik világ emlékeivel. A reformkori mozgalmak, a polgári forradalmak aktív részvevőjeként emigrációba kényszerül, ahol politikai tevékenysége mellett elmélyíti a gyűjteményekhez, múzeumokhoz kötődő tudományos ismereteit. Az osztrák-magyar kiegyezést követően, 1868-ban, egy világot látott, több nyelven beszélő, nagy műveltségű Pulszky tért haza. Széles körű kapcsolatokkal rendelkezik Európa * Л Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulója tiszteletére adjuk közre ezt az írási, ami intézményünk egykori főigazgatója (1869-1894), Pulszky Ferenc emlékére készült kiállítás Bécsben elhangzott megnyitó beszéde 13