Folia historica 23/1

I. Tanulmányok - Basics Beatrix: Tervsorozat a Magyar Nemzeti Múzeum epületének első bővítéséhez

lyezésére már Pollack tevékenysége idején is az épületen kívül próbáltak megoldást keresni, s egyre inkább ez a fajta bővítés került előtérbe a későbbiekben. Többször fölmerült az udvarok beépítésének lehetősége, illetve melléképületek emelése. A századforduló idején számos jelentés és tanulmány foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy egyes környező épületek megszerzése révén terjeszkedhetne a múzeum, oly módon, hogy a Pollack-palotából kikerülnének bizonyos gyűjteménycsoportok. Nem vetették el azt az ötletet sem, hogy akár új épületet is lehetne emelni valamely környező telken. Az első épületbővítési terv még magának Pollacknak a nevéhez fűződik. 1846-ban az épületet övező kerítés ügyében az a javaslat született, hogy csak a Múzeum körúti oldalon legyen kőlábazaton álló vaskerítés, a többi három oldalon kőfalat emelnének. Ez az elképzelés egyáltalán nem volt Pollack kedvére, ezért elkészítette a múzeum hátfalával párhuzamosan emelendő nyitott árkádsor tervét, ahol a kőemlékeket és gipszmásolatokat helyezhették volna el. Nem sokkal később, 1847 augusztus 20-án Kubinyi Ágoston - Pollackkal való megbeszélése alapján - írásban javasolta az udvari árkádsor megépítését, s a múzeum állapotáról szóló jelentésében is megfogalmazván ezt az országgyűlés elé terjesztette.-' A mellékelt Pollack-tervekkel foglalkozott ugyan a felelős minisztérium, de végül visszakerültek a nádori levéltár anyagába, s mára valószínűleg eltűntnek tekinthetők. Annyit azonban tudunk róluk, hogy az épület mögötti oldalt foglalta volna el a hosszú árkádos csarnok, két portikusszal három egységre tagolva, illeszkedve a főhomlokzathoz. Csak leírásokból tudjuk azt is, hogy már Pollack is kétféle tervet készített; egy klasszicizálót és egy román stílusú változatot.

4 Időközben elültették a múzeumkert első fáit, s közadakozás tette lehetővé a kert rendezésének elkezdését. 1850-ben Marschan József érdekes tervet készített a múzeumépületet a kert minden oldalán körülvevő üzletsor számára, amelyről egy tervrajz maradt fenn mindössze, s soha nem készült el; valójában fel sem merült a kivitelezés gondolata. A második hasonló - lehetőség néhány évvel az épület átadása után adódott, igaz, e néhány év nemzeti történelmünk emlékezetes időszaka, s az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évei cezúrát jelentettek a Nemzeti Múzeum építéstörténetében is. A nádori intézmény megszűnt, s József nádor 1847-es halála után fia és tisztében utódja, István nádor a múzeum érdekében vajmi keveset tett. Az épület később az első magyar felelős minisztérium fennhatósága alá került. Április 24-én a Szépítő Bizottság arról hozott döntést, hogy a dísztermet alakítsák át a főrendiház üléstermévé (az alsóház szintén egy Pollack által tervezett épületben, a Vigadóban ülésezett). Az ekkor már igen idős Pollack a múzeum ügyein kívül semmilyen más munkát nem vállalt el, de a díszterem átalakítását már nem vállalta; helyette Hild Józsefet bízzák meg a feladattal, akinek Széchenyi Istvánhoz ez ügyben írt jelentése ismeretes is, az ekkor készített újabb épületalaprajzzal együtt.- Köztudomású, hogy a múzeumi gyűjtemények jelentősen gyarapodtak a forradalom idején.

6 185 1-ben végre ismét megnyílt a múzeumi Képtár kiállítása, újrarendezett és gazdagabb festményanyaggal. Pollack Mihály 1855-ben meghalt, s ekkor még mindig befejezetlen a lépcsőház, hiányzott a berendezési tárgyak jelentős része, valamint a reprezentációs terek bebútorozása. 1856-ban a Vasárnapi Újság ismertette a múzeum épületét, a gyűjteményeket, s megemlítette, hogy az épület jelentős részei még mindig befejezetlenek, ugyanakkor a költségvetés nem adott módot a problémák megoldására. Az ötvenes évek vegén volt a legerősebb a társadalmi felbuzdulás; egyrészt a női lapok (Hölgyfutár, Nefclcjts) egymással versengve bíztatták adakozásra előfizetőiket, másrészt egyfajta társadalmi vita indul meg a további építészeti munkálatok stílusáról. A nagy kérdés az volt, vajon a további építkezések a már álló épület „ó-dór styljét", vagy pedig a korszerűbbnek tartott „ó-németet" kövessék. Az előbbi irányzatot inkább tartotta a közvélemény „nemzeti"-nek, s rendre jelentek meg „nemzeti divatkép"36