Folia historica 23/1

I. Tanulmányok - Tompos Lilla: A magyar királyi Szent István rendi ornátus magyarországi története és emlékei

téri és a nagykeresztesek ornátusához is hozzátartozott az arany, öntött elemekből álló lánc. Minden részlete jelkép, a szent koronából, az alapító és a szent király monogramjainak váltakozásából komponálták: a koronát rozettákból, levelekből kialakított S[anctus] S[tephanus], majd M[aria] T[heresia] betűk követik. A lánc közepén felhőszalagtól övezve kiterjesztett szárnyú sas, a felséges Iláz szimbóluma röpül, fölötte patkó alakú, lebegő mondatszalagban: STRINGITAMORE - szeretettel kapcsol eg\>be - olvasható. Egy - sajnos hiányos - láncot tudhat magáénak a múzeum Éremtára, a hozzáillő 1. osztályú kereszt helyett egy eredetileg nem a lánchoz tartozó II. osztályú keresztet fűztek, utólagos kiegészítésként.-' A nagymesteri férfiöltözékct teljes pompájában a reprezentatív egész alakos uralkodói portrékon láthatjuk. I. Ferenc császárt Franz P. Zallinger festette le, vörös skapuláréján pompás zöld köpenyt visel, bősége dús redőkben a király mögé helyezett arany kárpitozású székre borul. A köpeny eleje lekerekített, bő tölcsérujja alól egy szűk ujj villan elő. Körben és az ujját hermeliir szőrme kereteli. A szegélyen az öltözék más darabjaival egyező arany tölgyágakból komponált gazdag hímzés díszíti. A galléron a hímzett textilcsillag, az uralkodó nyakán a rendi lánc, rajta a zománcos kereszt függ. Az uralkodó jobbját csípőre helyezi, baljával arany textíliával letakart asztalra támaszkodik, melyen vörös párnára helyezve királyi méltóságának attribútuma a magyar szent korona látható. Öltözékéhez vörös, szűkszárú, arannyal hímzett nadrágot visel, lábát zöld, arany leveles dísszel kivarrott lábbelibe bújtatta. A lábbeli formája a 17-18. században a magyar öltözékekhez viselt deli csizmáét követi. Különlegessége a piros sarok, melynek viselete a francia udvari etikett szerint kizárólag az uralkodó és az udvarképes arisztokrácia joga volt. I. Ferenc fejét hermelines kalpag fedi, ez a magyar jellegzetességeket hordja magán: szőrmeszegélyes, vörös bársony zacskója hímzett, fehér kócsagtoll bokrétája gyémántos forgóba tűzve.

2- I. Ferencet Egger Vilmos is megörökítette az ornátus ékruhájában. A festő a modell beállításában és a kép hátterén is változtatott, a király öltözékében azonban egyetlen különbség fedezhető fel, itt egyszínű, világos bőr lábbelit visel.3 I. Ferenc Józsefet Heinrich Ede festette meg a Szent István rend nagymestereként. Az uralkodó a balját nyugtatja a csípőjén, jobbjával egy asztalra támaszkodik, melyen a szent korona és a jogar látható. Egy kanellurázott oszlop talapzata és egy félrevont vörös függöny szolgálnak a király hátteréül, a távolban a Lánchíd és a királyi Vár látszik.

2

4 A festmény eredetileg a Magyar Királyi Udvari Kancellária számára készült. A festő, hogy müvét tökéletes hitelességgel készíthesse el, kikölcsönözte az ornátust az udvari ruharaktárból. Mivel az átadott együttesből a kard, nadrág, öv és topány hiányzott, a művész megismételte kérését. A válaszból megtudhatjuk, ezek az öltözéket kiegészítő darabok már a festmény készülésének idején, 1864-ben nem voltak meg a rendi ruhatárban, éppen ezért a művésznek az V. Ferdinándról készült portrét ajánlották mintául.

2-"' I. Ferenc József az 1914-ben fehér mázas kerámiából megalkotott szobron is ezt a rendi öltözetet hordja. Az alkotás Ligeti Miklós (1871-1944) munkája nyomán - szignatúrája és az évszám a művön látható - a Zsolnay gyárban készült.

2" Az ornátust kivételesen fontos események alkalmával öltötték fel a rend tagjai, kitüntetett esemény volt az új tagok felvétele. A szertartás az alapszabályokban lefektetett sorrend szerint következett: a kandidátus a meghatározott napon és órában tartozott a rendi öltözetben megjelenni, ahol a rend vitézei és tisztjei várták már. Miután a királynő elfoglalta helyét a baldachin alatt, a rend kancellárja a trónus előtt térdelve parancsot és engedélyt kért arra, hogy a leendő tagok bebocsátást nyerhessenek. A rend titoknokja felolvasta a tagsággal járó követelményeket, majd a kandidátusok nevük elhangzása után a királynő elé helyezett párnán térdel ve a feszület előtt hitet tettek. Utána a nagymester — jelen esetben Mária Terézia — latin szavakkal a hűség megtartására inti a kandidálót: semmit sem kételkedvén afelől, hogy ame177