Folia historica 22

II. Közlemények - Sallay Gergely Pál: Horthy Miklós Krizantém Rendje a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában

olvashatók, amelyeket a japánok is használtak.) A tárgy sorsát ezáltal tehát egészen 1946-ig visszavezethetjük. De hogyan került Hess Margithoz a darab? A „saját gyűjteményemből az üzletbe beadva" meghatározás az eladók máskor pontos megnevezésével szemben gyanakvásra ad okot. (1946. október 1-én több mint 100 másik tárgy is ezzel a feljegyzéssel kerül a raktárkönyv lapjaira.

4^) Jelentheti ez azt, hogy az özvegy nem kereskedelmi tevékenység útján jutott a rendjelhez, esetleg ő maga találta a Budai Várban. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy olyan személytől került hozzá a darab, akinek a nevét jobbnak látta titokban tartani, s aki még az ostrom idején szerezte meg a kitüntetést. Kaphatta az Eszterházy utcai lakásba szállásolt orosz tisztek valamelyikétől is. A lehetőségek száma végtelen. Bizonyosat ebben a vonatkozásban sem mondhatunk, de a felsoroltak közül bármelyik fedheti a valóságot. Talán Hess Margit éppen azért vette meg valakitől a rendjelet (amennyiben nem „saját gyűjteményéből" származik), mert ismerte annak eredetét és egykori tulajdonosának kilétét. Ez magyarázná, hogy miért vásárolt olyan tárgyat, amelynek forgalmazásával egyébként - a raktárkönyv adatai alapján - nem foglalkozott, s amit kereskedői tevékenysége során eladni sem tudott 4

6 Akármi is legyen a valóság, kétségtelen, hogy egy ritka kitüntetés - bár hiányos és sérült - példánya van a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában. A tárgy, amely így is sokat elárult magáról, kora és fokozata alapján valószínűsíthetően Horthy Miklós kormányzó egyik kevéssé ismert rendjele volt, s ezt - a történelmi tények ismeretében - fizikai állapota is megerősíti. Jó volna, ha csak ekkora valószínűséggel is, de sikerülne még a magyar államfő egykori hagyatékának darabjait fellelni, s ha azok hasonlóan megfelelő helyre kerülnének. 379