Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

adták parancsba, hogy Tisza lapját költséget és fáradtságot nem kiméivé terjeszteni kell. Tudunk egy elvhü, de ötletes főispánról, aki ezer példányban rendelte meg az újságot, a saját költségére, a postáról azonban egyenesen a padlásra viteti, mert a magyarok még napidíjjal sem akartak foglalkozni bölcs tanításaival. Valósággal tragikomikus, hogy Tisza szentül hiszi, mily odaadó rajongással olvassák szerte az országban publicisztikai dolgozatait, hogy minden tanyán a kisbéres az idegen szavak szótárát hordja a lajbija alatt és a kondás, amig legeltet, hanyattfekve a mezőn, az ő igazságain töri a fejét. Hogy az iparoskörökben más újságot is olvasnak, mint a Magyar Figyelőt, e feltevést bizonyára „nemtelen rágalomnak" tartja. Tisza téveszméinek ezt a körét ne is méltassuk több figyelemre. Sokkal veszedelmesebb és riasztóbb a munkapárti uralomnak a történetírás meghamisítása iránt mutatkozó áldozatkészsége. A negyvennyolcas szabadságharcon kezdték; a halhatatlan hősök alig érdekelték a munkapárti történetirókat. Figyelmüket különösen Görgey Arthur szereplése ragadta meg és Tisza írói hónapokig kenyéradójukon kívül Görgeyre pazarolták magasztaló jelzőik egész skáláját. Alig volna kifogásunk e késői triumfus ellen, Görgey szerepe még ma sem mondható teljesen tisztázottnak és a becsületes ellenvélemény előtt mindenkor kalapot emeltünk. A negyvennyolcas történelem munkapárti revíziójában csupán a tendencia feltűnő. E revíziónak igazi célja: a Kossuth-kultusz háttérbe szorítása. A szemernyi por el akarja takarni a felhőkbe emelkedő szirtet! Néhány hete a kormány támogatásával egy Rákóczi-biográfia jelent meg, szerzőjét Szekfű Gyulának hívják és a könyv oly lelketlenül gonosz, lelkiismeretlen fércmunka, hogy más időkben az íróját örök időkre száműzte volna ebből az országból a legszentebb érzéseiben megsértett közvélemény felháborodása. Szekfű könyvét a Magyar Tudományos Akadémia adta ki, amely tudós társaság elnöke, Berzeviczy Albert, ujabban Tisza István politikájának szilaj hivei között foglal helyet a képviselőházban. Az irányzat félreérthetetlen. A mai rezsim teljesen a maga képére akarja formálni az országot. A parlament kaszárnyává sülyedt. Ezzel nincs több dolguk. Most az irodalom van soron. Ha a tisztikar tagjai közül vállalkoztak a parlamenti parancsnokok szerepére, ugy dupla zsoldért miért ne akadjanak Szekfű Gyulák a tudósok között? A pénz, a váratlan karriér csábjának kevesen tudnak ellenállni. De ha elmúl az aranyak és szuronyok hatalma fölöttünk és elkövetkezik a tisztesség korszaka? Magyarország, 1914. április 2. 1—2. oldal: Rákócziért irta: Búza Barna A Fejedelem itt jár köztünk. Harca van. Megtámadták a becsületét orvul, gyalázatosan. Azt jött megvédeni. S amerre a szelleme végigsuhan az országon, mintha uj életet fakasztana mindenütt. Mintha uj tavasza lenne a lelkeknek is, oszlik a dermedtség s éled az öntudat mindenfelé. Emberek ébrednek, eszmélni kezdenek, összegyűlnek itt is, ott is, egy elkeseredett kiáltás viharzik végig a levegőn, s pár nap alatt már szerte az országban táborok állnak védeni a Fejedelmet. Csodálatos dolog. Négy esztendeje pusztítja ezt az országot a nyakára csempészett panamista bűnszövetség tatárjárása. Legázoltak, rombadöntöttek mindent. Kifosztották a 35