Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

hanem Szekfű kialakuló történeti koncepcióját is erősen meghatározta.

4 Szakít a Thaly Kálmán

5 által kidolgozott, valóban kritikára szoruló, romantikus-heroikus Rákóczi-képpel, a kurucságnak és általában az emigráns politikának és az emigráns létnek kíméletlen jellemzését adja.

6 Rákócziról, a szabadságharc vezéréről és a török berendezkedést felváltó kegyetlen német katonai közigazgatás ellen fellépő kuruc-mozgalomról Szekfű elismerő véleményt mond a jóval A száműzött Rákóczi után született, a Magyar Történet általa írt kötetei összefoglalásának is tekinthető, nemrég előkerült Rövid magyar történetben: „Az országnak bécsi, német szellemű berendezése már néhány évvel a karlócai béke után megszülte a nemzeti reakciót, a legnagyobb kiterjedésű és leghosszabb felkelést, mely azután másfélszázadra lehetetlenné tette Magyarországon a nyílt ausztriai abszolutizmust. A felkelés elindítója II. Rákóczi Ferenc volt, I. Rákóczi Ferencnek és Zrínyi Ilonának a fia, a kivégzett Zrínyi Péternek unokája, erdélyi fejedelmek leszármazója, a kuruckirály Thököly mostohafia."

7 Szekfű, az 1906-ban ünnepélyes keretek között hazahozott és hazai földben elhelyezett Rákóczi emigráns tevékenységét azonban már igen kritikusan ítéli meg. A temetés okán is új erőre kapó kultusz is arra ösztönözhette, hogy a források következetes felhasználásával és nem a legendák alapján megírja Rákóczinak, az emigráns fejedelemnek a történetét. A száműzött Rákócziban a kalandos úton francia földre menekült Rákóczi életét a Napkirály, XIV. Lajos halálának napjától kísérhetjük figyelemmel, kimaradt belőle tehát a Lengyelországban intenzív diplomáciai tevékenységgel töltött néhány esztendő ismertetése és értékelése egyaránt. XIV. Lajos udvarában Rákóczit mint a hagyományosan németellenes francia keleti politika támogatóját, és a Habsburgok engesztelhetetlen ellenfelét becsben tartották, és a trónkövetelőknek kijáró tisztelettel övezték. Igaz, hogy egyenrangú szövetséget még a Rákóczi-szabadságharc legfényesebb sikereinek idején sem kötöttek a fejedelemmel, de anyagilag és katonatisztek küldésével is támogatták a spanyol örökösödési háború alatt a császáriaknak sok bosszúságot és nehézséget okozó, kezdetben kevés ellenállásba ütköző és sikert sikerre halmozó felkelést. XIV. Lajos halálával azonban sok minden megváltozott Franciaországban, így természetesen Rákóczi helyzete is. A régi udvar bizalmasainak pozíciói is megrendültek, és Rákóczi éppen ezektől az emberektől remélhette volna személyének a legfelsőbb körökbe való bevezetését és ügyének magas rangú pártfogását.

8 A király halála és az örökösödési háború befejezését követően Rákóczi helyzete alapvetően megváltozik, a franciák mindenáron a béke pártján állnak, a fejedelemség nélküli fejedelemmel többé már nem számolnak komolyan: „Az európai békesség létrejött, Rákóczi kimaradt belőle. Az új, tényleges viszonyokban a Magyarországtól elszakadt Rákóczi nem jelentett számbavehető mennyiséget."

9 A francia diplomácia egyértelműen a fejedelem tudomására hozza, hogy nem tekinti többé souverainnek, hanem csak egyszerű alattvalónak, és ennek szellemében követével is csak mint magánemberrel kívánnak érintkezni a jövőben.

1

0 Rákóczi kénytelen volt megtapasztalni a francia politika józan, de kegyetlen öncélúságát. „A Rákóczival éveken át folytatott diplomatizáló játék sem bizonyít egyebet: minél inkább kihasználni a vérét hullató kuruezságot a császár ellen s minél kevésbé compromittálni Francziaországot."

1

1 A Fejedelem azonban továbbra is „szünet nélkül dolgozott, elmélkedve, és ügynökei által a gyakorlatban is, azokon a terveken, melyekről azt hitte, hogy tőlük Magyarország jóléte és jövője függ."

1

2 Rákóczi tehát tovább éli a francia udvarban korántsem szokatlan „trónkövetelők"

1

3 megszokott életét. Szekfű a realitásoktól elszakadt „ködlovagnak" láttatja a fejedelmet, aki az Istenbe vetett hite által megerősítve igazában és az erdélyi rendeknek tett fejedelmi esküjében, tovább keresi - meggyőződése, hogy nem örökre - elveszett országát.

1

4 20