Folia historica 22

I. Tanulmányok - Szelke László: A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi mozgalom.

Szelke László A „fekete-sárga Szegfű" - Szekfű Gyula és a Rákóczi-mozgalom

1 „Azért mert tanultam kritikát és történetírás a kötelességem és nem Rákóczimentés vagy Rákóczigyalázás." ( Szekfü Gyula ) „Ezért rettegek. Uram, hogy romlásba visz a múltra való emlékezés; ha tehát azt akarod, hogy folytassam, növeld kegyedet, és ne távozz el tőlem, nehogy a rosszat tegyem, amit nem akarok, és nehogy elkerüljem a jót, amit követni akarok " (II. Rákóczi Ferenc) Szekfű Gyula Szekfü Gyula a 20. századi magyar történetírás egyik legtöbbet alkotó és legtöbb vitát kiváltó egyénisége volt. Méltatói a romantikus nacionalista és liberális történelemszemlélet legnagyobb hatású és kíméletlen kritikusát tisztelték benne, míg bírálói megalkuvó, a mindenkori hatalomhoz igazodó, és a mindenkori hatalmat igazoló személyiséget láttak benne. Szekfü a székesfehérvári cisztercita gimnáziumi, a pesti bölcsészkari és Eötvös-kollégiumi tanulmányok után a közös bécsi, császári és királyi levéltár munkatársa lesz. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanítóvá nevezték ki, majd (látszólag) éles váltásként a Horthykorszak hivatalos ideológiájának kidolgozója lett a Három nemzedék megírásával. A két háború között neves és elismert szaktekintély, akadémikus, egyetemi tanár, és többek között a Magyar Szemle szerkesztője és a Hóman Bálinttal közösen írt Magyar történet szerzője. A második világháború alatt tevékeny részt vállal az ellenállásban, majd a háború után, ismét (látszólag) éles váltással moszkvai magyar nagykövet, majd az ötvenes években országgyűlési képviselő és az Elnöki Tanács tagja lesz. Igen nagy ívű, de ellentmondásos pálya volt az övé.

2 A száműzött Rákóczi Szekfű Gyulának 1913-ban jelent meg első könyve, A száműzött Rákóczi a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Szekfűnek ez, az emigrációban élő Rákócziról írott tanulmánya akkor hihetetlen érzelmeket váltott ki és óriási viharokat kavart, a történetírói munkáktól merőben szokatlanul nem csak szűk szakmai körökben, a tanszékek vastag falai között és tudományos folyóiratok apróbetüs szemle-rovataiban, hanem az egész magyar értelmiség, sőt a társadalom legszélesebb rétegei között is. A szakfolyóiratok mellett, ez, a szerzője szerint a Rákóczi-kultusz és Rákóczi személyének elválasztására és Rákóczinak, mint történeti alaknak és hús-vér embernek a bemutatására tett kísérlet

3 a kormánypárti és ellenzéki napilapokon át egészen, a korban újdonságnak számító, utcai rikkancsok által terjesztett pesti bulvársajtó hasábjait, nem egyszer címlapját is meghódította. Valódi botrány, igazi szenzáció volt tehát, mely nemcsak az első világháborút megelőző utolsó békebeli tavasz politikai- és közbeszédét, 19