Folia historica 22

II. Közlemények - Bognár Katalin: Cholnoky Jenő fényképei a Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában

1940-ben a tudósnak sikerült az egyetem Földrajzi Intézete számára megszerezni az Uránia Színház vetítő-kép gyűjteményét; ezekből is több megtalálható az ELTE-letétben. Néhány példa Cholnoky vetítéssel kísért előadásaira: 1916. november 16-án a Magyar Földrajzi Társaságban „Az Erdélyi Kárpátokról"

1

2, 1917. november 15-én az Amerikai Egyesült Államokról

1

3 tartott előadást, s 1916. május 6-án az Uránia Színházban a földrajztanárokat is arra buzdította, hogy használjanak diákat óráikon „A vetített képek alkalmazása a középiskolai fizikai földrajzi oktatásban" címmel megtartott előadásában

1

4. A letét negatívjai közt találhatunk 13x18 cm-es és 9x12 cm-es üvegnegatívokat és 9x12es síkfilmeket. Az eredeti felvételek mellett rengeteg úgynevezett repronegatívot is őrzünk, melyek könyvekben, újságokban megjelent képekről, fényképekről készült felvételek negatívjai. A negatívot védő papíron, tasakon Cholnoky szintén rögzítette a felvételekről általa ismert információkat; ezek gyakran kiegészítik a fényképek kartonjain látható adatokat. Sajnos nem minden kartonra ragasztott másolatnak, nagyításnak van meg a letéti anyagban a negatívja, és számos negatívról nem őrzünk a Fényképtárban korabeli másolatokat (lásd katalógus). Ezek egy része elveszett vagy elpusztult, de a hiányzó negatívok/vintage kópiák

1

3 egy része a Magyar Földrajzi Múzeumban megtalálható. Cholnoky kínai felvételeinek üvegnegatívjai például a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, míg a korabeli másolatokat az érdi Földrajzi Múzeum őrzi. A letéti anyagban őrzünk még felvételeket többek között a geográfus, alpinista, Kaukázus-kutató Déchy Mórtól (1851-1917); Ligeti Lajos (1902-1987) orientalistától; Lóczy Lajostól; Cholnoky kollégáitól: Papp Károlytól, Petrik Lajostól, Kéz Andortól, Réthly Antaltól, a barlangkutató Kessler Huberttől; Vadas Jolántól; és feleségétől, Fink Idától. A világutazó Hopp Ferenc (1833-1919) néhány felvétele is megtalálható a letétben; ezek Hopp végrendeletének megfelelően 1920-ban kerültek a Magyar Földrajzi Társaság tulajdonába, onnan pedig az Egyetem Földrajzi Intézetébe. Táj fényképezés A megörökítés vágya, az alkotásvágy gyermekkorától jelen volt Cholnokyban. Gimnazistaként már teljesen a földrajz bűvkörében élt, a veszprémi Séd-völgy dolomitszikláin és a család balatonarácsi villájának környékén tett önkéntes terepgyakorlatairól rajzokkal illusztrált naplót vezetett. 1945-ben, miközben várta a rettegett háború, a bombázások végét, még mindig elevenen emlékezett vissza erre az életérzésre: „Eletem legboldogabb órái voltak azok, amikor a veszprémi sziklákon bámulhattam a természetet és figyelhettem a tüneményeket, vagy méginkább, ha az arácsi Péter-hegy vagy Tamás-hegy tetejéről nézhettem a Balatont. A nagyszerű látvánnyal sohasem tudtam betelni. Mindig valami fájdalmas vágy keletkezett a szívemben: ezt a látványt festményben, rajzban vagy leírásban megörökíteni, minden legapróbb részletével együtt. [...] Ugyanilyen bánatos vágy fogott el, ha a tó partja mentén, a nádasok szélén egyedül kóboroltam és tanulmányoztam a növényzet fokozatos átmenetelét a szárazföldiből a vízi növényzet felé. Miért nem vagyok eléggé tudós, és eléggé művész, hogy mindezt lerajzoljam, lefessem és valami hatalmas, gyönyörűen illusztrált díszműben közölhessem, hogy mindenki gyönyörködhessék benne [...]."'

6 Cholnoky rajztehetségét az egyetemen a pontos mérnöki rajztechnika elsajátításával egészítette ki. A naplóvezetésről, vázlatrajzok és fényképek készítéséről későbbi tanulmányútjain, kirándulásain, terepmunkáin sem feledkezett meg, de a tudományos szempontok mellett érvényesülhettek művészi hajlamai is: ha ideje engedte, szívesen festett tájképeket, az egyetemen és ismeretterjesztő előadásain használt üvegdiáit maga színezte. 165