Folia historica 22

II. Közlemények - Bognár Katalin: Cholnoky Jenő fényképei a Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában

Cholnoky a vizuális szemléltetést elengedhetetlennek tartotta, mind tudományos munkáiban, mind pedig az oktatásban. Cikkeiben, tanulmányaiban, könyveiben számos ábrát, rajzot, tömbszelvényt és képet találhatunk. A tudós élete során rengeteget fényképezett, szinte minden útjára vitt magával fényképezőgépet. Ennek ellenére kritikusan értékelte a fényképet mint a földrajz szemléltető eszközét: „Milyen csúnyák azok a tájkép-fényképek, amelyeket ma szokás a tudományos értekezésekhez vagy könyvekben adni. A fénykép sem elég jó, a reprodukció pedig szinte keserves. Alig okul belőlük valamit az ember. Mert az ilyen tájképfényképek válogatás nélkül közlik azt, amit a fényképezőgép látott, s abban temérdek olyan fölösleges részlet van, ami elfedi azt, amit valóban meg akarunk mutatni. Hisz a művész olyan, mint a mikrofon. Meghallja a természetben a szépet, amit laikus nem hallhat, aztán a művész megafonná alakul, amikor a meglátott szépet felnagyítva, minden mellékzöngétől megtisztítva, tisztán és világosan előadja. Ez a művész feladata. Az az igazi művészet. Ugyanennek szerepelnie kell a tudományos képekben is. A tudós meglátja a térszín valamelyik érdekes formáját, amit a laikus nem vesz észre, s aztán a tudós - ha van benne igazán érzék a helyes tanítás iránt - ezt a meglátottat kiemeli az érdektelen részletek közül és erősen kidomborítva tünteti fel. Milyen más fogalmat nyújt a földfelszíni formákról egy jó tömbszelvény, mint egy rossz fénykép. Sőt, nem is lehet olyan fényképet készíteni, amely vetélykedhetne a helyesen rajzolt tömbszelvénnyel."

1

7 Fényképezési technikák A 19. század utolsó éveiben - amikor Cholnoky első felvételeit készítette - a táj fényképezés nagy elismerésnek és megbecsülésnek örvendett. Az 1890-ben a Magyarországi KárpátEgyesület Budapesti Osztálya által rendezett első magyar műkedvelő fényképészeti kiállításon számos tájképet is megcsodálhatott a látogató, köztük például Déchy Mór felvételeit az erdélyi Kárpátokban húzódó Krepatura-völgyről vagy Lóczy Lajosnak a szintén erdélyi Detunata-hegyet megörökítő fotográfiáját. Három másik geológus, Halaváts Gyula, Posewitz Tivadar és Schafarzik Ferenc is mutattak be táj fényképeket a kiállításon, Máramaros megye vidékeit megörökítő felvételeik megkomponálása példát mutathatott a későbbi fotografáló földrajztudósoknak, köztük Cholnokynak. Fényképezéskor, a felvételek témájának megválasztásakor Cholnokyban művészi ízlés és tudományos igény egyaránt munkált. A táj fényképezés kompozíciós szabályait a festészettől örökölte, melyeket a festő Cholnoky jól ismert és fényképeinél alkalmazott. Számos felvételén úgynevezett staffázs-figurák jelennek meg. A staífázs által érzékelhető volt a művészi megkomponáltság, de tudományos szempontokat is szolgált: „A staffázs léptékül szolgált a szemlélőnek, aki ennek segítségével alkothatott fogalmat magának az ábrázolt táj kiterjedéséről, a benne elhelyezkedő tárgyak méreteiről."

1

8 A földfelszíni formák méreteinek érzékeltetésére Cholnoky nemcsak személyeket állított be képein (pl. Bny. 1/2., PP. 14/2., Som. 67., Szab. 2., Te. 9/2., Ve. 75/1., Za.215/1., Finn. 9.), hanem gyufásdobozokat (Za. 384.) és saját kalapját-esernyőjét (Finn. 12.) is felhasználta. A tudós felvételei között találkozhatunk 2-3 darabból ügyesen összeállított panorámaképekkel (pl. Sop. 23/1-3., Szep. 55., Ve. 226.), melyek a táj egy nagyobb szeletét mutatják be. Ezeken a felvételeken is érződik a művészi ízlés mellett a tudományos törekvés, hogy a szemlélő figyelmét egy meghatározott természetföldrajzi jelenségre irányítsa. A Magyar Nemzeti Múzeum ELTE-letéti anyagában a legkorábbi Cholnoky-felvétel 1896 körűiről, a legkésőbbi pedig 1941-ből származik. A tudós munkásságának ezen 45 éve alatt sokat fejlődött és egyszerűsödött a fényképkészítés technikája. Az általunk ismert legrégebbi Cholnoky-képek 1896-ban készültek, melyeken a balatonaligai szakadékvölgy 166