Folia historica 22
I. Tanulmányok - Dragan Traian: Az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia között létrejött 1875-ös szabadkereskedelmi egyezmény hatása a kétoldalú kapcsolatokra
A szerződés szerint az 1875-ös román vámtarifa az O.-M vámtarifa szerint Áru niegnevezcse Bőr és bőrmunkák közönséges: 40 60 15 finom bőr: 70 80-320 37.50 köz. bőráru 45 70-140 30 finom bőráru 90 224 52.50 Famunkák legközönségesebbek: 2 6 vm. közönségesek: 5 6 3.75 finomak: 9 24 7.50 legfinomabbak: 50 84 30 I'lveg préselt, öntött: 20 24 20 köszörült, festett: 50 64 30 A szerződéshez csatolt pótokmány fontos rendelkezéseket tartalmazott mindegyik fél számára. Egyrészt az egyezmény tartamára kizárólagos vámmentességet biztosított a román gabona részére - más állam nem részesülhetett ilyen jellegű kedvezményben -, az élő állatok pedig csak olyan mértékben kerültek elvámolásra, ahogy az akkori legnagyobb vásárló, Németország vámoltatta a közös határnál a Monarchiából importált állatokat. A Monarchiában termelt bor további engedményeket kapott, ha a közvetlen határon át érkezett, vagy a Dunán. Az érték után 7% helyett 5,5%-ot kellett fizetni (így a kevésbé értékes erdélyi bor kedvezőbb elbírálás alá esett), a liszt és lisztnemüek vámmentességet élveztek. A tranzitvám megszűnt. A községi adók megmaradtak, de olyan termékek után nem voltak szedhetők, amelyeket Romániában nem gyártottak, illetve nem termeltek (22. és 23. §). A korábban megadott községi adó-jog nem volt visszavonható, ha a község ezt korábban megkapta - akkor sem, ha már nem készült olyan típusú áru az országban -, de a megállapított összeg nem lehetett magasabb a román törvényekben előirányzott összegnél. A vám és a községi adóügy rendezése mellett a zsidókat érintő tilalmak részletezése is a pótokmányba került. A szerződés első cikkelye mindkét aláíró ország állampolgárai számára biztosította a szabad kereskedelem, iparűzés és letelepedés jogát. Ugyanitt magyarázat nélkül szerepel, hogy a szerződés nem kíván változtatni Romániában „az ingatlan mezei birtok megszerzését és birtoklását tiltó törvényeket és rendeleteket". A román kormány jelezte, hogy ezeket a jogokat nem áll módjában garantálni az izraelita felekezetű Osztrák-Magyar állampolgárok számára, mivel a Romániában lakó izraeliták sem voltak egyenjogúak a többi román alattvalókkal 2-. A kedvezmények hosszú sora miatt Romániában sok bírálat érte a szerződést. Ellenzői főleg a Liberális Párt politikusai 2 3 voltak, sőt Károly fejedelem sem volt megelégedve az elért feltételekkel 2 4. A szerződés pártolói leginkább a hatalmas földbirtokokkal rendelkezők köréből kerültek ki, illetve néhány szabadkereskedelmet pártoló értelmiségi és politikus 2 5, elsősorban a később megalakuló Konzervatív Párt soraiból. A soraikban találjuk Mihai Eminescut is, a román nemzeti költőt, aki politikai publicisztikájában úgy vélekedett, hogy „az egyezmény teljes mértékben megfelel a mi kereskedelmi érdekeinknek", a politikai nyereséget pedig felbecsülhetetlen értékűnek tartotta. Az ellenzőit, „önzők" táborába teszi, akik nem képesek mérlegelni a nagy előre lépes jelentőségét 2 6. Az egyezmény parlamenti ratifikálása után utolsó lehetőségként sokan követelték a fejedelemtől az egyezmény szen12
