Folia historica 21
I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. története II. rész (1938-1948)
azonnal a szovjet hadsereg egyik harcoló alakulatának a parancsnoksága alá került, akiknek hasonlóan sürgető érdekük fűződött a gyár termelésének azonnali megindításához. A megszállt gyár élére katonai parancsnokot neveztek ki, egykor civilben gázgenerátor konstruktőr orosz mérnök személyében. 1945. január 18-án, ha csak félig-meddig szervezetten is, megindult a gyárban a munka. Igénybevett üzemként kizárólag a szovjet hadsereg részére frontszükségletre termeltek, elsősorban autó- és harckocsi alkatrészek öntését végezték, mellette az ideiglenes dunai hidakhoz elemeket, alkatrészeket, csavart és szegecset készítettek, utászés ácsfelszereléseket gyártottak. 2 4 A munka sürgőssége miatt erőltetett ütemben folyt, s az elkészült hídalkatrészeket a helyszínre kivezényelt munkások a hidászokkal együtt építették be a hidakba. Az Oetl-gyár munkásai is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy már 1945. márciusa végén az ideiglenesen használhatóvá tett Ferencz József (Szabadság) hídon megindulhatott a forgalom. A kezdeti időszakban a gyártelep nem kapott külső villamos energia szolgáltatást s az első napokban azokon a gépeken dolgoztak, amelyeket kézzel is meg lehetett hajtani. Csak napok múlva sikerült beindítani — az 1944. december közepi üzembénító utasítást megszegve - a németek elől elrejtett 60 LE-s dízelmotort, s a gyár csodával határos módon egyetlen sértetlen kazánját is felfűtötték. Február közepén már 125 munkás dolgozott, de a termelés normális kerékvágásba történő visszaállását az energiahiány nagyban akadályozta. Emellett egyes üzemrészek - az öntödék, a tömegmühely, a gép- és a hegesztőműhely - a megszálló katonai hatóságok üzemindítási engedélyére vártak 2 5 A termelés, ill. egyes üzemrészek esetében az újjáépítési, javítási munkák általában egy műszakban, napi 9 órás munkaidőben történtek, a hídalkatrészeket és különféle hadfelszerelési cikkeket előállító mechanikai-, a lakatos- és a vasszerkezeti műhelyekben viszont napi két műszakban, 8-11 órás munkaidőben dolgoztak. A szovjet katonai igénybevétel ideje alatti termeléshez a gyár meglehetősen tekintélyes anyagkészlettel rendelkezett, s mivel mélyen a meglévő termelőkapacitások alatt működött, tulajdonképpen még tartalékok is keletkeztek. Egy március eleji összeírás szerint a gyártelepen többszáz tonna kész- és félkész árut - kokillát, féktuskót, nyers vasöntvényt, repülőbomba- és aknagránát öntvényt, egyéb öntvényféleségeket -, valamit ennek többszörösét meghaladó nyersanyagot - ócskavasat, nyersvasat, hengerelt árut, öntvényadalékokat - tároltak. A jelentős készletek és az állandósult munkáslétszám lehetővé tette a gyár termelőkapacitásának nagyobb arányú kihasználását. A gyárvezetés lépéseket tett annak érdekében, hogy a kötött katonai célú termelés mellett polgári termelést is kezdhessenek. Ezt támogatta az igencsak hangadó szerepet betöltő üzemi bizottság is, a munkásellátás javításának lehetőségét látva az áruba - vagy cserére - bocsátható polgári termékek előállításával. 2 6 A megszálló katonai hatóságok számára végzett termelés időszakában a gyár szervezete lényegében autonóm volt, a katonai parancsnok elismerte a vállalatvezetést, a meglévő szervezeti felépítést és az alkalmazottak beosztását. A vállalat vezetője a harcok elültét követő első naptól tulajdonképpen ismét Wilcsek Jenő helyettes vezérigazgató volt, az igazgatóságot a műszaki igazgató Bauer Frigyes gépészmérnök és Friedrich Ernő kereskedelmi igazgató képviselte. Oetl-Pálffy Dénes vezérigazgató csak formális kapcsolatban állt a gyárral, számára a Magyar Acélárugyár Rt.-nél betöltött vezérigazgatói állása volt a fontosabb. 2 7 A gyár háborús katonai igénybevétele nem tartott hosszú ideig, s még a második világháború befejezése előtt, 1945. május 5-én eltávozott a megszálló katonai parancsnokság, visszaadva egyidőben a vállalatot is eredeti tulajdonosainak. Távozásukkal azonban a háborús károknak egy újabb válfajával kellett szembenézni, nevezetesen a felszabadító-meg98
