Folia historica 21

I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai

született magyar hadsereg gyermekbetegségeire nézve. Mindaz, amit az előbb a költő szemére hánytunk, az engedély nélküli eltávozás, az alá-fölérendeltségi viszonyok kijátszása, a „protekciózás", korántsem áll példa nélkül. Ezek a tünetek mindenekelőtt a gyakorlat kiforratlanságát, főként pedig a honvédsereg egységes vezetésének hiány át jelzik, amellyel szemben egyébként a sokat emlegetett „ellenlábas", a Hadügyminisztérium mindvégig küzdött. Petőfi konfliktusai elsősorban a személy ismertsége, s politikai vezetéssel ápolt kapcsolatai okán tekinthetők különlegesnek. A költő rögtön katonai pályája kezdetén elkövetett egy súlyos hibát, amelynek következményei, az egymásba fonódó, ismétlődő összetűzések a Hadügyminisztérium mindenkori irányítóival, végigkísérték szolgálati idejét. Azonban azt is meg kell mondani, hogy a sajnálatos ügy, majd szaporodó ügyek, szándékolt elaltatását nem könnyítette meg konfliktusokat nehezen tűrő természete: megnyilvánulásai rendre a hierarchia elutasításáról, túlméretezett önbizalomról, naivitásról árulkodnak. Ezzel befolyásos rosszakarókat szerzett, s azon sem lehet különösebben csodálkozni, ha utóbb immár megalapozatlan vádak is hitelt kaptak vele kapcsolatban. Igazat kell adnunk tehát Klapka György, jóllehet ebben a formában mélységesen álszent, észrevételének: „(Petőfin) át nem tudott hatni az a meggyőződés, hogy egy hadseregnél, melynek az ország joga és szabadsága megvédése, tehát a legfőbb feladat, mi egy hadseregre várhat,jutott osztályrészül, egyes-egyedül a vasfegyelem képezi a főfeltételt, hogy misszióját teljesíthesse."

7

7 Mindazonáltal a történet így nem kerek. Hozzá tartozik, hogy Petőfi, miután kilépett a seregből, július közepén mégis meggondolta magát, s visszatért oda, ahol mindig is menedékre lelt: Bem erdélyi hadseregéhez. Július 29-én Marosvásárhelyről büszkén írja feleségének, hogy a lengyel generális aznap odafordult egyik segédtisztjéhez: „Jelentse a Hadügyminisztériumnak, de jól figyeljen, jelentse szó szerint: adjutánsom, Petőfi őrnagy, aki Klapka tábornok gyalázatos bánásmódja miatt leköszönt, most ismét szolgálatba lépett."

78 levél a költő utolsó levele volt: két nap múlva elesett a segesvári csatában... Az utókor ezt a képet őrizte meg Petőfi Sándor katonai szolgálatáról. Jegyzetek 1 Petőfi levele Orlay Petrics Somához. Debrecen, 1848. dec. 12. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár (a továbbiakban: MTAK Kt.) K. 521/10. 2 A november 10-én 998. szám alatt kelt rendeletről Hrabéczy őrnagynak az Országos Nemzetőri Haditanács elnökéhez intézett jelentése értesít. Debrecen, 1848. nov. 15. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) H.2. Kossuth-Polizei-Akten 458. Ugyanez említi a 17-re tervezett indulást, a menettervet, illetve a levonuló „szárnyosztályokat". Erre, és általában Petőfi őszi-téli szolgálatára nézve Urbán Aladár tanulmányát követjük. Urbán Aladár: Petőfi Sándor honvédszázados. In: A nagy év sodrában. Tanulmányok 1848-ról, Budapest, 1981. 358-407. p. 3 Petőfi levele az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz. Erdőd, 1848. nov. 24. MOL H. 75. Hadügyminisztérium. Általános iratok. (A továbbiakban: HM) 1848: 10 933. 4 Petőfi levele Arany Jánosnak. Debrecen, 1848. dec. 1. MTAK Kt. K. 513/25. 5 MOL HM 1848: 10 933. 6 Petőfi levele Csengery Antalnak. Debrecen, 1848. nov. 13. előtt. Az eredeti a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában. Közli: Petőfi Sándor Összes Művei. VII. kötet. (A továbbiakban: PSÖM VII.) Petőfi Sándor levelezése (S.a.r. Kiss József-V. Nyilassy Vilma). Budapest, 1964. 175. p. A levelet a postabélyegző datálja. Uo. 446. p. Az iratot Petőfi 78