Folia historica 21

I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai

„...gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember." - indokolja Kossuthnál áthelyezési kérelmét. Úgy tűnik, Petőfi mindenáron Bemhez igyekezett, ami viszont csak utólag, a két ember között később kialakult meghitt viszony ismeretében nem meglepő. A szöveg bizonyos szempontból félrevezet. Az áthelyezés sürgetését illetően - véleményünk szerint - az Erdélyből érkező győzelmi jelentések mellett, legalább annyira szerepet játszott a 28. zászlóaljhoz való, újabb botránnyal fenyegető visszatérés elkerülése. Petőfi utólagos szabadságoltatása ugyanis mit sem változtatott azon a tényen, hogy annak idején semmibe vette őrnagya parancsát és cserbenhagyta az alakulatot: Hrabéczy, tiszttársai, s talán a legénység előtt is lejáratta magát. A visszatérés morálisan vált lehetetlenné, s ezt ő is nagyon jól tudta. így válaszút elé került: vagy új beosztás után néz, vagy szégyenszemre kilép a hadseregből. Ilyen vonatkozásban tartozik a Vetter-ügy előzményeihez korábbi előléptetési kérelme, amelyre január 13-án is utal. Petőfi a rá jellemző nagyvonalúsággal kívánta megoldani egzisztenciális problémáját: december 24-én Kossuthnak írott levelében, megdöbbentő tálalásban, őrnagyi előléptetését szorgalmazta. „Nem kérek bocsánatot alkalmatlankodásomért," - fogalmazott ekkor még magabiztosan - „mert nem magam, hanem a haza érdekében írom e levelet. Mindenki látja s Ön a legjobban, hogy egynek vagyunk legnagyobb híjában, a vezéreknek. Ha sejtésem nem csal - s az én sejtéseim nem szoktak csalni - bennem van annyi erő, hogy, ha pályám nyílik, egyike leszek azon vezéreknek, kiknek Magyarország szabadságát fogja köszönni. Azért kérem Önt, nevezzen vagy neveztessen ki engem őrnagynak, hogy minél előbb saját számadásomra játszhassam a hazamentés nagy tragoediájában."

1

9 Nem kétségbe vonva az önjelölt honmentő buzgalmának őszinteségét, lehetetlen elsiklanunk azon „apróság" felett, hogy a fenti módon egy puskaport sem szagolt, ráadásul egységétől immár hetek óta engedély nélkül távollevő (hiszen csak december 26-án engedélyezték szabadságát) tiszt folyamodik előléptetésért. Emellett élünk a gyanúperrel, miszerint az enyhén szólva szokatlan kérést nem csupán a „haza érdeke" motiválta, hanem a 28. zászlóaljtól való végérvényes távozás - Petőfi őrnagyként más beosztást kapott volna szüksége is. Bár az előléptetési kérelem sorsáról nincs tudomásunk (valószínűleg elintézetlen maradt),

2

0 a fényes katonai karrier gondolata szöget ütött Petőfi fejében. Január 7-én Arany Jánosnak címzett levelében, félig tréfásan, félig komolyan, így ír: „de ne búsulj, én még élek, s kardomat nem húztam ki a hüvelyéből, és ki fogom húzni, s ki tudja, kardommal együtt mit húzok ki a hüvelyből, millyen diadalmak fognak ragyogni e kard élén."

2

1 A december végi-január eleji nagy tervekből hamarosan semmi sem maradt. Január 13án Kossuth színe előtt már csupán áthelyeztetését kéri, s siet leszögezni: nem kér előléptetést... Bár igazából nem tudjuk, mi történt, kézenfekvőnek tűnik a következtetés: Petőfi mindaddig töretlen önbizalmát Vetter tábornok brutális fellépése zúzta szét, s hozta őt magát oly helyzetbe, amiből nem látott más kiutat, mint hogy, előző elképzeléseit jórészt feladva, Kossuthtól kérjen segítséget. Vetter a jelek szerint többé-kevésbé ismerte Petőfi viselt dolgait, s ez elegendő lehetett ahhoz, hogy már látványára is „bakonyi kanásszá" változzon. 1848 novemberében ugyanis történetesen a bánsági hadtest egyik hadosztályát vezényelte Nagybecskereken, ahová a hónap folyamán a 28. zászlóalj is megérkezett - Petőfi nélkül. Hrabéczy őrnagynak jelentenie kellett századosa eltűnését, s az eset híre ténylegesen szárnyra kelt. „Az igaz, hogy én, miután egyáltaljában nem kaptam engedelmet, engedelem nélkül jöttem el a zászlóaljtól, de ezért nem volt szükség bevádoltatnom, mert magam azonnal tudtára adtam a honvédelmi bizottmánynak (kiemelés tőlem - N. S.)." - méltatlankodik, nem sok joggal, Petőfi december 12-én.

2

2 Az incidens ekként aligha kerülte el Vetter figyelmét, annál is inkább, mivel decem70