Folia historica 21

I. Tanulmányok - Nagy Sándor: Egy renitens honvédtiszt hányattatásai

berben, immár a Hadügyminisztériumban, alkalma volt értesülni a neves kapitány szabadságolásának legújabb fordulatairól. A Hadügyminisztérium, amelynek vezetésével december végén bízták meg Vettert, a kényszerű költözködést követően, 1849. január 10-én nyitotta meg kapuit Debrecenben.

2

3 A „Petőfi-ügyhöz" hozzátartozik, mivel igencsak befolyásolhatta a helyettes hadügyminiszter kedélyállapotát, hogy a városban és környékén ekkortájt valósággal hemzsegtek a különböző módokon szabadságolt, alakulatuktól igazolatlanul hiányzó, avagy jól fizető állás után ácsingózó tisztek. Vetter emlékirataiban nem szűnik meg panaszkodni a tisztikar fegyelmi állapotára: „.. .az alárendeltek követték feljebbvalóik példáját és szintén nem jelentkeztek az illetékes parancsnokoknál - saját hadtestüket engedelem nélkül elhagyták, s olykor még más hadtestekbe is átléptek, sőt csata napján századaiknál nem is mutatkoztak."

2

4 Nos, éppen január 10-én, illetve az azt követő napokban történtek erélyes intézkedések a hadsereg eme rákfenéjének orvoslása végett.

2

5 Nyilvánvaló, hogy Petőfi egyúttal e rendteremtési akció alanyává is vált. Ezt látszik erősíteni két január 15-i dátummal kibocsájtott, Vetter tábornok által szignált, HM-rendelet, amelyek mintha a Petőfivel megesettek tanulságait fordítanák le a szolgálat nyelvére. Az első az alkalmaztatásért kopogtatókat utasítja nyíltan el: „Mindazon katonai és polgári állásban levő egyéneknek, kik a hadügyministeriumhoz tiszti állomásért folyamodnak, ezennel meghagyatik; miszerint folyamodványaikat ezentúl az illető parancsnokságok, vagy hatóságok útján, és ne közvetlen a hadügyministeriumhoz terjesszék fel: mert ellenkező esetben folyamodásaik elmellőztetését maguknak tulajdonítsák."

2

6 A másik az áthelyezések engedélyeztetését írja elő: „A hadügyministerium által ezennel közzé tétetik, miszerint ezentúl egyik ezred - zászlóalj - csapatból a másikhoz felsőbb engedelem nélkül, áttételek szorosan tiltatnak; ha csak ezt a sürgős szolgálat nem igényli, melly esetben az illető parancsnok illy áttételnek alapos okát adni köteleztetik."

2

7 Mindazonáltal a Vetter által rövid úton kiebrudalt Petőfinek végül, a Kossuthhoz intézett január 13-i kétségbeesett megkereséssel, sikerült kikerülnie a kutyaszorítóból. Ugyanazon a napon, amikor a Közlönyben megjelent az önkényes áthelyezést tilalmazó fenti rendelet, a helyettes hadügyér a következő iratot vette az OHB elnökétől: „A honvédelmi bizottmány jónak látta Petőfi Sándor 28-ik honvéd századost azon zászlóaljtól hol eddig szolgált, Bem tábornok úr hadseregéhez áttenni."

2

8 Vetter ezzel szemben kapitulálni kényszerült. Január 19-én a debreceni térparancsnokság utasítást kapott, miszerint Petőfit azonnali indulásra szólítsa fel Bem táborába.

2

9 A kategorikus felszólítás azonban elkésett, mivel Petőfi időközben már elindult, jobban mondva elviharzott Debrecenből (a távozás hirtelenségén még közeli ismerősei is elcsodálkoztak).

3

0 Január végén már az erdélyi hadszíntéren volt, Bem oldalán. Az a mód viszont, ahogyan elérte áthelyezését, semmi jót nem ígért a jövőre nézve újabb konfliktus csíráját hordozta. Amikor február derekán megtért Debrecenbe, ismét felforrósodott a levegő körülötte... „Nyakravaló nélkül akarod megvédeni hazádat?"

31 - Mészáros és Petőfi Petőfi immár Bem futárjaként, a tűzkeresztségen átesve, február 14. táján érkezett megint a kormány székhelyére. Ekkor írja Aranynak: „Hadi tetteimről szerényen hallgatok, csak annyit jegyzek meg, hogy hozzám méltólag viseltem magamat; ez úgy hiszem elég."

32 Aligha sejtette, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter néhány nap múlva, érdemei elismerése helyett, a hadsereg elhagyására kényteleníti. 71