Folia historica 21
I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"
Néhány nappal azután - teszi hozzá a tudósító - hogy elutazott Erdélyből, Sarmizegetusa környékén igen jelentős lelet került elő. „...aus den sehr mangelhaften Nachrichten, die ich darüber erhielt, läßt sich ungefähr folgendes entnehmen." Noptsa erdélyi udvari kancelláriai tanácsos feleségének a részben az ókori Ulpia Trajana romjaira épült gredistyei birtokán egy épülő ház alapjának kiásásakor mozaikkal díszített padlójú és falú ókori helyiségeket találtak. Bár a levélíró az előkerült leletről csak annak a nem túl világos levélnek az alapján tudott beszámolni, melyet neki is egy erdélyi, az emléket személyesen megtekintő barátja küldött, az ábrázolások témáját - Priamos könyörög Akhilleusz előtt Hektor holttestének kiadásáért, illetve Párizs ítélete - közli. „Mein Correspondent rühmt die richtige Zeichnung, und Färbung dieser Gruppe. 9 1 Die Frau Hofräthinn hat bereits alle Anstalten getroffen, damit diese merkwürdigen Reste der Vorzeit vor allen Beschädigungen durch Muthwillen oder Ungeschicklichkeit bewahrt werden." (A 1823.592) Két évvel később az emlékkel foglalkozó Jankovich Miklós is megköszöni a tulajdonosnőnek „emlékezetemre még nálunk példa nélkül lévő Hazai-Régiségek' pártfogását a' nemzeti dicsőség' öregbítésére tárgyazott adakozását", ti. hogy „felséges érzéssel, 's példán kivül lévő adakozással, a' jeles alkotmányt" a megóvás céljából kőfallal vétette körül, s befedette. „...méltó, sőt felséges gondolatja és dicső tette vala Nagyságodnak, hogy a' régiség olly emlékét pártul fogta, és a' mit szégyeneihetünk, még a' mi felderültt év-korunkban is folyton-folyva dúló Vandalismustól megmentette..." (FMOM 1825.473^74) Dálnoky Márton Kovács János Arad megyei alispánhoz írott, a Tudományos Gyűjteményben megjelentetett - talán a folyóirat szerkesztőjének említett felkérésére reagáló? - levelében szintén az erdélyi Hátszeg környékén található római régiségekről számol be. „Szármizegnek bizonyos ott fekvését, avagy csak azon Várból felásott kő Oszlop is bizonyítja, melly oszlop 2 Vi lábnyi magos, 1 Vi láb széles és vastag, szép metszett párkányozattal körül véve, 's reá ezen igen tisztán látszó Római Betűk vésve: QIANIARIO QF COLLINA RF TAVIO FLAMINI QQ PRIM PRO IMP ORDO COL VLP TRAI DACIC SARMIZEG 92 Az oszlopok alsó és felső részei azt mutatják, hogy mind az alapjának, mind feljül végző végének, más megkülönböztetett Oszlopnak kelletett még hozzá foglalva lenni, melly Oszlop most N. Noptsa László Uraság Farkadin nevű Jószágába helyheztetett udvar házánál vagyon, több számos iratú nevezetes oszlopokkal, mellyekből az említett Uraság udvara' közepén szándékozik a' Régiség' szent tiszteletére, egy dicsőséges Pyramist állítani." (TGY 1824. X.31) Dálnoky ismerteti még két Várhelyen (Gredistje) előkerült antik kő feliratát, melyek szintén Noptsa farkadini udvarában voltak. 9 3 A környéken még „Több számos oszlopok, 's más igen mesterségesen kimetszett kövek, 's figurák találtatnak, mellyeket a' sok Birtokos Uraságok Kastélyjaikhoz által tettek; a' mint felszámlálhattam, a' régi Szármizeg Várának helyét több mint 30 birtokosok osztották el..." (TGY 1824.X.34-36) 9 4 A 18-19. század fordulóján változás következett be a hazai földben talált emlékek külföldre kerülésének megítélésében is. A 18. század közepén Weidenfelder Lőrinc mihályfalvi pap és régiségbúvár számára még magától értetődő volt, hogy a célirányos kutatásai során előkerült római leleteket hol hazai, hol bécsi régiségkedvelőknek adta el. 9 5 Néhány évtizeddel később azonban - részben a növekvő nemzeti öntudat, részben a fennmaradt tárgyi emlékeknek a nemzeti művelődési mozgalomban elfoglalt pozíciója emelkedésének hatására - a hazai szerzők már nehezményezik, hogy az itthon talált antik emlékek külföldre 42
