Folia historica 21
I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"
Tudósítónk - átvéve azt a humanista hagyományt, mely a feliratok összegyűjtésében, tehát az írott forrás megmentésében a szellemi-kulturális örökség megőrzésének lehetőségét látta - úgy véli, hogy a feliratos kövek szövegének leírásával megóvta az emlékeket a „végső veszedelemtől". „Bár minden Hazafiak olly szeretettel viseltetnének a' szép Mesterségekhez, olly tisztelettel Eleikhez, hogy a' Birtokaikban eddig meg maradott régiségeket lerajzoltatnák, vagy leírva fennmarasztanák Unokáink emlékezetére." (HT 1806.236) - írja máshol is. Megszólal benne ugyanakkor a modern műemlékvédő is: dicséri az „előre látó észt", mely a kövek közül kettőt viszonylag védett helyre, falakba épített be, s fájlalja az egyik emlék eltűnését. S azzal, hogy közli ennek az emléknek a pontos leírását, mintegy arra buzdítja az olvasókat, hogy figyeljenek rá, mentsék meg, ha véletlenül szemük elé kerül. A tudósító a baracskai sírkőről közölt meghökkentően részletes leírásában (HT 1806.39-40), illetve a tabajdi romos temetőkápolna alapjainak kiásásakor előkerült, mellképekkel díszített sírkövek fel iratainak és ábrázolásainak ismertetésekor 7 7 is pontosan megadja az emlékek feltalálási helyét. Utóbbi írásában szinte felszólítja a tudósokat az előkerült emlékek összegyűjtésére: „Számos, és nevezetes Római Régiségeket lehetne találni Székes-Fejér vármegyében, kivált ennek Napkeleti részében, a' Dunához közelebb, tsak a'hoz értő Tudósok által ezen tájok szemessen visgáltatnának meg." (HKT 1810.11.122-123) Kölesy Vince egy Pécsett, a székesegyház mellett előkerült ókori feliratos kő sorsáért aggódik: „Egy illy Emlékkő bizonyosan méltó volt e' tsekély megvisgálásra, és éppen olly bizonyosan megérdemlette, hogy az enyészet karjából kiragadtassék, mellybe omolni (alig hogy napfényre jött) az ő veszedelmes Localitása által viszont gyorsan siet." (TGY 1820.I.54-63) 7 8 A művészeti emlékek megőrzésére irányuló törekvések pozitív társadalmi megítélését leginkább természetesen azok a hírek mélyíthették el, melyek a magánszemélyek által megmentett művészeti, régészeti emlékekről tudósítva ezen cselekedetek nemes, példaadó voltát hangsúlyozták. 7 9 „A Törökök alig fordultak-meg Hazánkban, és itt léteknek egy emlékeztető oszlopát hagyták, a' rajta való Írással. Ez a' szegény oszlop sokáig arra alacsonitatván-meg, hogy a' pincze torka előtt borok bé-bocsátására szolgállyon Krakkóban, onnan a' nemes gondolkodású Id. Doctor Pataki Sámuel Ur által vitetett Kolosvárra, és most említett Prof. Szathmári Mihály kertében vagyon." 8 0 Az emlékek történeti és tudományos értékének növekedése tehát, mely az „emlékmentések" gyakoribbá válásában is fontos szerepet játszott, alkalmanként a használati értékben is gyökeres módosulást eredményezett. 8 1 Az Aranka György-féle nyelvművelő és kéziratkiadó társaságnak az erdélyi régiségekről beszámoló tudósítója közli egy Károlyfehérvár 8 2 környékén talált, hat láb hosszú és négy láb magas szarkofágnak a leírását: „Ezen kö Koporsónak külső látható egyik oldalának végső két részein egy egy Páva, egy borzos hajú ember fö, és egy Czethal vágynák ki-metzve; ezek között a' Koporsónak ugyan azon lapján a' következendő betűk olvastatnak: LIA VARIROMU LI, VIX ANN-VIII ET IANVARAE PVPAE VIX ANN XIII IANVARI ATITI: A. M ALTR FILIS POSVIT Ez a' méltóságos Püspök Ur ö Excellentiája Várbéli Udvarába bé-menő kapuja között letéve szemléltetik." 8 3 Négy 1790-ben előkerült feliratos kövön kívül 8 4 „találtatott egy ember magosságnyi Aszszony embernek képe, alabástromba faragva hoszszu köntösben és palástban; a' fejéről hoszszan fátyol vagy ruha fugg. E' szép és ép kép hihető hogy egy Isten Aszszonynak Bálvány képe lehetett. Ezek Püspök Ur ö Excellentiája felső kertyében láttat40
