Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

A beözönlő tatárok pl. - írja „...pusztíták Decebál tornyát, Trajanus diadalmi emlékét: Sármást, Abrudbányát, a Fehérvárt, büszke Zalatnát és faragott márványköveken kelt húszpillérü hidat: rohanó Duna habja benyelte, romjaiból csak alig látunk porosult maradékot."

29 Az, hogy Taurinus a hősköltemény függelékeként közreadott lexikonszerű magyarázatában az itt is említett városok (Sarmizegetusa,

3

0 Abrudbánya, Gyulafehérvár, Zalatna) és személy (Decebál), illetve a parasztfelkelés más eseményeihez kapcsolódó helyek (pl. Kolozsvár) ismertetésekor antik feliratokat közölt, jól példázza, hogy a kor humanistái számára a feliratos kövek fontos történeti forrásértékkel bírtak. Sarmis „magyarázatakor" hangsúlyozza is, hogy a dákok székhelye, Sarmizegetusa, illetve a Decebál legyőzése után alapított „Colonia Ulpia Traiana Augusta Dacica... (modo Varhel)" - azaz a mostani Várhely - egykori fekvésére Megyericsei a környéken talált ókori kövek felirataiból következtetett.

31 A hazai epigráfiai törekvések külföldi megbecsülését jelezte, hogy az osztrák Wolfgang Lazius 1598-ban Frankfurtban megjelent, Reipublicae Romanae Commentarii című műve függelékeként újra kiadta Szamosközy István Analecta Lapidum Vetustorum, et Nonnulorum In Dacia Antiquitatum című, 1593-ban Padovában megjelent feliratgyűjteményét.

3

2 A magyarországi ókori feliratos kövek iránti hazai érdeklődést azonban nem pusztán az antikvitás emlékei iránti humanista megbecsülés és rajongás motiválta. Nemcsak a kései utódok,

3

3 hanem minden bizonnyal már a feliratok legelső hazai összegyűjtői és közreadói is úgy vélték, hogy a világot egykor uraló dicsőséges római birodalomhoz való - még ha csupán földrajzi értelemben vett - tartozás megfényesíti a később itt élő nemzetek történelmét is.

3

4 A virtuális vagy a dinasztikus-nemzeti célokból valóságossá tudóskodni igyekezett

3

5 kapcsolat az ókori rómaiakkal nemcsak az aktuálpolitika számára volt fontos, nemcsak a „legitimizálandó jelent kötötte össze a dicső múlttal".

3

6 A lehetőséget, melyet az antik emlékek kutatása kapcsán kialakult közös konszenzus az európai kultúrához való felzárkózásra kínált, a honi literátusok is felismerhették. Padovában tanuló erdélyi ifjak, Kornis György és Was Ferenc Szamosközy István Analectájához csatolt verseikben hangsúlyozták, hogy a szerző müvével kiérdemelte a haza háláját.

3

7 • A viszonylagos visszaesés

3

8 után, mely az antikvitás „pogány bálványai" ellen forduló ellenreformáció

3

9 virágzása, illetve a török hódoltság alatt következett be, a 18. században a történeti és a tudományos szemlélet erősödésével párhuzamosan a dáciai és a pannóniai antik kövek feliratainak gyűjtésében és rendszerezésében újabb fellendülés következett be. A Buda 1686-os visszafoglalásakor az ostrommüveletek vezetőjeként tevékenykedő bolognai Aloys Ferdinand Marsigli

4

0 hadimérnök mellett feliratgyűjteményt állítottak össze az 1750-es években tett magyarországi útjuk során Pococke és Milles angol utazók is. Az itáliai Domenico Sestini régiségtani adatokat is tartalmazó, 1780-as utazásáról készült leírása Viaggio curioso- scientifíco-antiquario per la Valachia, Transilvania e Ungheria fíno a Vienne címen 1815-ben Firenzében jelent meg. Kolozsvárott adta ki Fasching Ferenc Dacia vetus (1725), az Erdélyt beutazó Fridvalszky János bölcseleti doktor pedig epigráfiai gyűjtőmunkája eredményeit bemutató Inscriptiones romano-transylvanicae (1767) című munkáját. Az 1770-es években Bécsben jelent meg 36