Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

Az antik emlékek iránti általános, koronként divatszerű rajongássá fokozódó érdeklődés a 15-18. századi Európában egy sajátos kulturális konszenzust, egy közös, univerzális „nyelvet" hozott létre. Ennek a „nyelvnek" az ismeretében nemcsak a Magyarországra látogató külföldi utazók tájékozódhattak könnyen az itthoni leletek között, hanem hazai tudósaink és régiségbúváraink is naprakészen levelezhettek a tárgykörben ismert külföldi tudósokkal.

2

0 Bár az ókori római emlékek iránt érdeklődő külföldi humanisták és követőik számára az Imperium Romanum egykori egész területe potenciális lelőhely volt,

2

1 azokban az országokban, ahol értették a latin szót, és többé-kevésbé otthonos volt a humanista műveltség - mint nálunk is - a gyűjtők minden bizonnyal könnyebben boldogultak. Azáltal, hogy a magyarországi antik kőemlékek feliratai - hol külföldi,

2

2 hol hazai szerzők (gyakran utóbbiaknak is külföldön megjelentetett, vagy külföldre juttatott) munkái, illetve saját korukban nem publikált, de fennmaradt kéziratok révén - bekerültek az epigráfiai ismeretanyagot összegyűjtő nagy corpusokba, s ezeken keresztül a közös antik örökségbe, a honi kultúra bekapcsolódhatott az európai szellemi élet vérkeringésébe. A Mátyás 1464-es koronázására ideérkező velencei követ, Francesco Giustiniani magyarországi feliratos kövekről készült kéziratának nagy részét Ludovico Muratori bedolgozta Novus thesaurus veterum inscriptionum című 4 kötetes, 1739 és 1742 között Milánóban megjelent munkájába. 152l-es diplomáciai útján Móré Fülöp velencei magyar követ Megyericsei János epigráfiai gyűjtéséről készült másolatot a magyar humanisták barátja, Aldus Manutius velencei nyomdász utódának adta át. S bár a kézirat akkor nem került kinyomtatásra, azáltal, hogy a vatikáni könyvtár tulajdonába került, megmaradt az utókor, s ismertté válhatott a nemzetközi kutatás számára.

2

3 A Báthory István erdélyi fejedelem gyulafehérvári udvarába 1574-ben francia követi megbízással érkező, humanista műveltségű és érdeklődésű Pierre Lescalopier francia jogász epigráfiai gyűjtőmunkája adatait

2

4 Jan Gruterus holland tudós felvette Corpus inscriptionum antiquae totius orbis Romanorum című, 1601-1603 között Heidelbergben megjelent alapvető munkájába.

2

5 Eleven és széleskörű európai kapcsolatrendszerre utal, hogy az antik feliratos kövek iránti honi érdeklődést is az első időkben gyakran külföldi példák inspirálták. Többéves római tartózkodás és olmützi humanistákkal való kapcsolat után kezdett a 16. század elején feliratos kövek leírásához a csehországi Brüxben született, a bécsi egyetemen a Natio Hungaricahoz tartozóként regisztrált

2

6 Hans Dernschwam. Üzleti útjai során nemcsak Besztercebánya környékén gyűjtött anyagot, hanem - mint a bécsi Nationalbibliothek kézirattárában őrzött epigráfiai gyűjteménye mutatja - az erdélyi bányavidékeket is bejárta. Az epigráfiai kutatások korabeli hazai népszerűségét jelzi ugyanakkor, hogy a közvetlen indíttatást Dernschwam az erdélyi ókori feliratos kövek „szinte corpus-igényű feldolgozásához... Megyericsei Jánostól, s az akkor már Erdélyben működő barátjától és honfitársától, Taurinus Istvántól" kapta.

2

7 Attól a Megyericsei (Mezerzius) Jánostól, aki 1495 és 1516 között Erdélyben és Magyarországon nagy pontossággal több száz feliratot gyűjtött össze,

2

8 s attól a Taurinustól, akinek 1519-ben Bécsben megjelent, a Dózsa-féle parasztháború eseményeit megéneklő Stauromachia id est Cruciatorum Servile Bellum című hexameteres eposzának névmagyarázatában szereplő - Megyericsei adatai nyomán közölt - feliratokat Theodor Mommsen felvette a Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetébe. Taurinus egyébként hőskölteményében - a kor európai divatjának megfelelően - humanista műveltségét ókori klasszikus szerzőktől vett idézetekkel, munkáikra történő utalásokkal, archeológiai ismereteit pedig a helyi antik emlékekre vonatkozó adatok közlésével csillogtatta. 35