Folia historica 21

III. Szemle- kiállítás, könyvismertetés - Dávid Géza: „Egy ismeretlen orientalista"

Dávid Géza „Egy ismeretlen orientalista" Zsolnay Miklós keleti kerámiagyűjteménye (Kiállítás- és katalógusismertetés) A korábban a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, majd pedig - 1999. október 15-től 2000. január 9-ig - a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett fenti című kiállítás Zsolnay Miklós (1857-1922), a híres porcelángyártó dinasztia egyik jeles tagjának keleti kerámiagyűjteményét tárta a látogató elé. Kétségkívül frappánsan és fígyelemfelkeltően, bár talán nem egészen megalapozottan kapta a múlt századi utazó az orientalista jelzőt, hiszen minden jól tájékozottsága és ügyes vásárlásai ellenére sen tanulta meg a meglátogatott országok nyelvét, amit manapság a keletkutatás kritériumának szokás tekinteni. Mégis számos szaktudósnál jelentékenyebb kollekciót szedett össze, részben kitűnő szemének, részben a megfelelő anyagi fedezetnek köszönhetően. Gerelyes Ibolya és Kovács Orsolya a feledés homályából ásta elő az évtizedek óta ládákban tárolt, felettébb értékes anyagot. A Nemzeti Múzeum a felülről elsötétített dísztermet bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. A kitűnő mesterséges megvilágítás következtében nincs nagyobb hiányérzetünk, bár a kerámiák java része eredetileg természetes fényt kapó felületeket vagy tereket díszített. Az installáció és a feliratozás minden igényt kielégít. A megnyitón Ender Arat, a Török Köztársaság magyarországi nagykövete és Huszár Zoltán, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója mondott eligazító-méltató beszédet. A kiállítás legfontosabb tudományos eredménye a szép kivitelezésű, magyar és angol nyelvű katalógus, melyben Gerelyes Ibolya az orientalisztikai vonatkozásokat tárgyalja, Kovács Orsolya pedig a kelet iránti európai, majd hazai érdeklődés megjelenését, a Zsolnay gyár tevékenységét, illetve Miklós útjának az előállított termékekre való hatását mutatja be. Kettejük munkája nyomán elevenedik meg előttünk a nevezett közel-keleti utazása. A több ezer darabból álló gyűjtemény feldolgozása azért volt igen bonyolult, mert a tárgyak származási helye nem lett feltüntetve, ráadásul meglehetősen magas köztük a töredékek aránya. Gerelyes Ibolya a nemzetközi szakirodalom fölényes ismeretében számos, egymástól területileg és időben is távoli csoportot különített el megbízhatóan, sőt esetenként még összetartozó darabokra is bukkant. A katalógusban először az iszlám falicsempegyártást és ennek a Zsolnay kollekcióban való tükröződését tekinti át. Megtudjuk, hogy a vásárlások legkorábbi darabjai a 13—14. századi kásáni csempék, majd a nemzetközi Timurida stílus reprezentánsai következnek. Gerelyes Ibolya azt is kiderítette, hogy a szóban forgó 16 csempét „minden valószínűség szerint" Garszaddín Halíl at-Taurízi damaszkuszi mauzóleumáról szedték le. A cuerda seca elnevezésű különleges technikával előállított 15. századi burkolólapok egy példánya is képviselteti magát; talán éppen a burszai Jesil dzsámi faláról vésték le gazdag vevő reményében. Az eddigi kategóriáknál is gondolnunk kell tebrizi hatásra, a jeruzsálemi Sziklatemplom csempéinek Nagy Szulejmán alatti, 1545-1522 közt zajló restaurálásánál viszont vitathatatlanul e városból elvándorolt mesterek dolgoztak. A kollekció legszenzációsabb három darabja éppen innen, az iszlám világ egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szentélyéről való. A virágkorát a 16. században élő s ugyancsak kiválóan bemutatott izniki falicsempegyártást pár igen kvalitásos kompozíció képviseli. Ugyanitt, de már a 17. században 279