Folia historica 21

III. Szemle- kiállítás, könyvismertetés - Dávid Géza: „Egy ismeretlen orientalista"

készült az a vázába rendezett szegfücsokrot ábrázoló lap, amelyet gyaníthatóan az isztambuli Jeni Validé dzsámiban raktak fel egykoron. A valamivel gyengébb kivitelű, de azért tetszetős vidéki csempék közül a Damaszkuszból kikerültekből szerzett be sokat Zsolnay, s ezek joggal szerepelnek nagyobb számban a kiállításon. A másik nagy csoportot a szigorúbb értelemben vett kerámiák alkotják. S bár ezek többségben vannak a csempékkel szemben, alig található köztük olyan, amelyik ép lenne. Ennek az az oka, hogy e kollekció Fusztátból származik, ahol ugyan 1168-ig fejlett kerámiagyártás folyt, de a fazekasnegyed leégését követően a város a közeli Kairó szeméttelepe lett, ahova különleges előszeretettel hordtak rontott edényeket és eltört tárgyakat. Gerelyes Ibolyát idézve „A fusztáti ásatásokon tömegesen előkerülő, hihetetlen mennyiségű kerámiaanyag nemcsak a helybeli fazekasság emlékeit őrizte meg, hanem a korban Egyiptomba importált hatalmas mennyiségű iráni, kínai, spanyol, illetve itáliai edények töredékeit is." Ezek között a Fátimida és Ajjúbida (969-1250) kor nagy vívmánya, a lüszteres kerámia néhány emléke is fellelhető, mázas kerámiák és szűrős nyakú edények társaságában. A mameluk idő két alkorszaka, a bahri és a burdzsi (1250-1517) egymástól némileg eltérő technikájú termékei ugyancsak megtalálhatók a gyűjteményben, éppúgy mint a figurális, főleg címerábrázolásai révén egyedi, 14. századi ún. szgrafittó kerámia töredékei. Ez utóbbi 15. századi, egyszerűbb termékeiből talán azért vett Zsolnay nagyobb tételt, mert hasonlóságot mutattak a századvég magyar népi fazekasságával. Végül az import áru sem hiányzik a kollekcióból, főleg a kínai szeladon kerámiák darabkái vannak nagy számban, néhány spanyol - valenciai - emlékkel egyetemben. Arra a kérdésre, hogy hatott-e a Zsolnay gyárban alkalmazott motívumokra a keletről hozott sokfajta stílusú kerámia, határozott igennel felelhetünk. Kovács Orsolya sorai mellett a kiállított tárgyak, illetve a katalógusban lévő képek is ezt igazolják, noha nem tudni, mekkora hányadot képviseltek a keleties tárgyak a teljes termékskálán belül. Magáról az utazásról Zsolnay saját feljegyzései és levelei tájékoztatnak. Ezek feltárása és értő felhasználása Kovács Orsolyának köszönhető, aki ezen kívül biztos kézzel vázolta fel a korabeli iparművészet főbb irányait, s azok között az orientalizmus - napjainkban újra az érdeklődés középpontjába került - helyét. E kiállítás érdekesen kapcsolódik a Zsolnay famíliára vonatkozó más irányú kutatásokhoz. Jávor Katának az Ethnographia 109/2 (1998)-as számában közölt „Kulturális és életmódminták egy múlt századi pécsi vállalkozó-polgár, Zsolnay Vilmos életében" című tanulmánya röviden érinti в külföldi utazások jelentőségét a család ifjabb tagjainak életében. A példákban azonban csak nyugati tartókodásokról esik szó, s Júlia látszólag csupán Bécsben ismerkedik a keleti motívumkinccsel. Nem vitás, hogy az ottani tanulmányok jelentősen befolyásolták őt (erről a katalógusban is olvasunk), de legalább ilyen hatással lehettek rá a testvére által hazahozott tárgyak is. Miklós számára pedig bizonyára felejthetetlen élményt jelentett a korabeli Oszmán Birodalomban eltöltött közel negyven hét. Bár az Isztambulba tervezett üzem megépítéséből nem lett semmi, maga a terv felmerülése is a család távlatos üzletpolitikájára vet fényt. Összefoglalóként leszögezhetjük, hogy Gerelyes Ibolya és Kovács Orsolya egy olyan gyűjteményre irányította rá a figyelmet, amely nemzetközi vonatkozásban is megállja a helyét. Nem véletlen,hogy komoly formában felvetődött (s 2000-ben meg is valósult) az anyag törökországi bemutatásának gondolata. Örömmel kell hangsúlyoznunk azt is, hogy Gerelyes Ibolya személyében van olyan orientalista-régész szakértőnk, aki irigylésre méltóan jól igazodik el az iszlám kerámiák szerteágazó kérdéskörében. Dávid Géza 280