Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

BÉLABÁNYAI BÁNYÁSZKALAPÁCS ÉS ÉK A 150. OLDALRA VONATKOZÓLAG 1652. június 16. A korai prédikáció után a bányamester úr előtt megjelentek a Biebertárna legidősebb társmesterei az andrástárnai telepi bíróval együtt, a bélabányai urak írásának bemutatásával, amelyben, mint fent már jelentettük ismét meghívattatnak az egész vájártársládával, hogy adományt kérjenek az ő új bányászkalapácsukra és ékükre, valamint vele együtt táncra is meghívattassanak. Továbbá jó tanácsot is kértek ezért, amelyhez a társláda tarthassa magát? Erre fel a bányamester elköszönt tőlük (azaz köszöntötte őket), ő a személyében nem tilthatja meg a bélabányai uraknak, hogy ezüst bányászkalapácsot és éket csináltassanak maguknak és táncmulatságot rendezzenek. Hivatalból azonban ő az itteni vájárságnak nem engedheti vagy nem fogadhatja el, sem adomány adását, sem azt, hogy Bélabányára menjenek táncolni. Miért? Nem akarja őket most feljelenteni, hanem majd a megfelelő időben közzé tenni. De, hogy ne gondolkozzanak sokat, ezért ezennel elmondja: Először, hogy ugyanis a meghalt régi bélabányai urak (akiknek a vájárai) talán százan vagy többen is lehettek, könnyebben házzá juthattak, több lehetőségük és joguk volt ezüst bányászkalapácsot és éket tartani, mint a mostaniaknak. Ezért kérdés, van-e szabadságuk (joguk ) ehhez? Másodszor, hogy ilyeneket többnyire (inkább) táncra és hasonló bujaságokra, mint Isten dicsőségére kívánják használni, adományozni akarnak, legyen ez ártalmas a kornak és saját maguknak is, mert most náluk a vájárság igen kicsi és kevés. Harmadszor, a város nem épít (hajt) altámát, nincsenek olvasztó kemencéi. Negyedszer, állandó török veszély van körülöttük, ezért inkább őrködjenek és elégedjenek meg a fából készült előzményekkel. Ötödször a császári bizottságok állandóan csodálkoznak, hogy táncolnak, de (adót) fizetni nem tudnak! Mi fakadna nekik ebből? Teljes tisztelettel az itteni vájárság iránt, de annyit, ha ehhez a tánchoz csatlakozna, a bányamunka (más alkalmatlanságok (okából), mint az ivászat, ütlegelés, vérontás, ami ebből keletkezne) sokszor mellőztetnék. És meg nem maradva az öregeknél, hanem a vájárság legnagyobb része és minden géppel vizet húzó elmegy, mert akkor a vízemelési gondok miatt nagy veszély keletkezne, mindez őfelségére. Ezután még itt olyan vájártáncot is akarnak, amelyet eddig fontos megfontolásokból visszatartottak, előadni. De, mondja tovább a bányamester úr a vájárságnak, ha ezzel a határozattal nem értenek egyet, a kamarai főkönyvelőnek ő saját maga akarja előadni az ő jelenlétükben, hogy saját maguk hallhassák, mit mond ehhez. Amennyiben azonban megtörténik velük, hogy nem csak az adományt adhatják, hanem a táncolni is elmehetnek, nem fogja ezt megakadályozni. Amikor a bányamester úr a vájárokkal nemsokára a könyvelő úrhoz ment és jelenlétükben vele tanácskozott, erre ő azt válaszolta: Ugyanúgy és nem másképp találja jónak ő is, amint azt a bányamester úr jónak tartja, és tudja azt is, hogy az adminisztrátor úr maga a bélabányaiak ezen kérését nem hagyja jóvá. Amiről a közeljövőben értesítve is lesznek. Amint ezt a vájártársláda meghallotta, kijelentették, hogy annál akarnak maradnak, amit a bányamester úr nekik a továbbiakban tanácsolni fog. 159