Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

Jegyzetek 1 E tárgytípust szokták még a bányászati szakmán belül bányászjelvénynek, illetve bányászati insigniáknak is nevezni. Németül a „Berginsignien", még inkább a „Schlägel und Eisen" megjelölést használni. 2 A díszjelvények alapvető szakirodalma: Pulszky Károly: A magyar történeti ötvösműkiállítás lajstroma Budapest, 1884. 63. sz. Bányász-csákány 64. sz. Bányászkalapács (az 1538-as Selmecbányái bányavárosi díszszerszámok) Pulszky Károly-Radisics Jenő: Az ötvösség remekei a magyar történeti ötvösmü kiállításon Budapest, 1885. I. köt. Az előszó után a kis Agotha-féle tollrajz, erre e kötetben a szöveg nem utal. Szalay Imre-Czobor Béla: Magyarország történeti emlékei az 1896 évi ezredéves kiállításon Budapest, 1903. II. rész. Az 1538-as Selmecbányái bányavárosi díszszerszámok 259. p. Agotha-féle rajz 298. ábra. Rákóczy Sámuel: A bányász psychologiája Bányászati és Kohászati Lapok 40 (1907) II. 519-538. uő.: A magyar bányászat műkincsei I. 41 (1908) I. 626-635. p. II. 44 (1911) 644-677 p. Probszt, Günther: Die alten sieben niederungarischen Bergstädte im slowakischen Erzgebirge, Wien, 1960 (Leobener Grüne Hefte 45.); uő. Die niederungarischen Bergstädte. Ihre Entwicklung und wirtschaftliche Bedeutung bis zum Übergang an das Haus Habsburg (1546), München, 1966.; ua.: Schönes Kunstgewerbe aus den niederungarischen Bergstädten, Der Anschnitt 18 (1966) h 2. 27-33 p. Magyar Nemzeti Múzeum Kiállítási katalógus Budapest, 1975. 66. p. A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2. XI-XVII.sz. 80. p. 3 Slotta, Rainer: Knappschaftinsignien. In: Meisterwerke bergbaulicher Kunst vom 13. bis 19. Jahrhundert Bochum, 1990. 222-224. számok, 495-504. p. 4 Péch Antal: Magyar és német bányászati szótárában (II. bőv. kiad. Selmeczbányán, 1891.) Bergmeister = bányamester, bányanagy Bergrichter=bányabíró megfeleléseket adja meg, de a szintén általa közölt XVII. századi iratokban, így a függelék 1. sz. iratában is, Bergmeisternek nevezett személyeket bányabíróként értelmezi, mégpedig helyesen. Régebben a bányamester volt aki betöltötte a későbbi bányabíró funkcióját is. Agricola, Georgius: De re metallica libri XII. Basileae, 1556. magyarul: Tizenkét könyv a bányászatról és kohászatról Budapest, 1985. 4. könyv még csak a bányamester= Bergmeister=jurati fodinarum fogalmat ismeri. A Minerophilo, Freibergiensi: Mineral- und Bergwercks-Lexicon Chemnitz, 1743. Bergrichter címszavánál pedig azt találjuk, hogy néhány helyen egy bányamester helyett áll. Ezért a dísz bányászszerszámokon szereplő bányamester megnevezéseket tulajdonképpen bányabíróként fogadhatjuk el. 5 Szemán Attila: Selmecbánya címerének fejlődése Levéltári Szemle 47 (1997) 13. p. 6 Szemán Attila: Die Gegenstemplung der Kaschauer und Schemnitzer Kupferpolturen Money Trend 28 (1996) 3. 28-33 p. 7 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig Budapest, 1936. 1933. sz. 327. p. 8 Eisele Gusztáv: Gömör és Borsod megye bányászati és kohászati monográfiája Budapest, 1907. 84, 86. p. 9 Faller Jenő: Bányászati vonatkozású magyar városi címerek, Bányászati és Kohászati Lapok 75 (1942) 481^191. p. hiv. 488. p. 10 Lazius, Wolfgang: Hungáriáé Descriptio 1556. c. müvének térképe közli Szuromi Béla: Rudabányai etűd, Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 129 (1996) 451. p. 2. kép. 11 Szemán Attila, 1997. 16. kép. 160