Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

lomhoz ért, az Újvárról tarackdurrogás dördül el, bent a templomban megkezdődik az istentisztelet. Megszólal mély bugással az orgona s a karzatról a híres selmeci kórus hangja. Mikor a felajánlás kezdődik, kinyílik a sekrestye ajtaja és a kórus harsonái és dobpergés közt 12 szálas, fehérruhás bányász lép ki rajta, mindegyiknek jobbjában a csípőhöz szorítva karvastagságú magas viaszgyertya. Hat legény az oltár előtt áll fel, hat legény pedig katonás lépésben padsorok közt lép el, s ott kétoldalt egyenlő távolságban foglalnak állást, mikor megállnak, egy lépést előre tesznek, egyet hátra; így tisztelegnek az oltár előtt. A bányászság díszőrsége ez, mely a sekrestyéből a mise minden jelentős fejezeténél előlép és őrt áll, azután pedig visszaonul a sekrestyébe. A díszmisébe most a karzat remek énekkara is beleszól, az áhítatot mégjobban emelve. Most megkezdődik az Úrfelmutatás. A két bányász, kik az aranykalapácsokat hozták, egymás mellett letérdel az oltár elé, selyemkendővel egy-egy kalapácsot a kezükbe vesznek és miközben a csengetyűk csilingelése betölti a templomot, háromszor egymás verik kalapácsukat. A hívek és bányászok térdreereszkednek. Megható és áhitatkeltő jelenet, melyet azóta sem tudtam elfelejteni. A mise utolsó szakaszához ért, a díszőrség tisztelegve visszalépked a sekrestyébe, az „Ite missa est" elhangzott, a misének vége."

4

9 A leírásból kiderül, hogy a felvonulásokon mindkét Selmecbányái szerszámpárt meghordozták, ami a régibb időkben is hasonló módon történhetett. Terény természetesen nem aranyból való szerszámokra gondol, hiszen írásában tisztázza ezüst mivoltukat, csak a korabeli népies megnevezést használja leírásában. A bélabányai díszszerszámokra vonatkozóan nem tudunk a vallási körmenetekben betöltött szerepükről, de bízvást feltételezhetjük azt, kiváltképp Bélabánya szabad királyi bányavárosi státuszának időszakából (14537-1788, esetleg 1848-1867). A díszszerszámok körbehordozása kétféle módon történhetett: vagy bársonypárnán, mint azt Terény idézett müvében leírta, s erre a hordozási módra van a XIX. század elejéről is forrásunk,

5

0 vagy külön-külön a kalapácsot és éket egy-egy bányász vitte kézben kézben, amire a szertartás során látensen szintén utal. Erre nézve egy forrásértékű századfordulós fényképet is ismerek a Selmecbányái felvonulásról, azaz feltehetően körmenetről.

5

1 A kettős kép közül az alsón a bányaigazgató által vezetett menet elejét láthatjuk, mögötte a két fekete bányász díszegyenruhába öltözött társládai tag a Selmecbányái társláda díszékét és kalapácsát hozza, míg középen a társládai zászlót emeli egy harmadik. Mögöttük a piros nadrágos fehér bányainges zöld süveges magyar bányászegyenruhába öltözött munkások láthatók. Különösen érdekes a templomi jelenet, amikor a szertartás kiegészítő részeként a bányászok felsorakoznak és összeütögetik a díszszerszámokat. Erre e mozzanatra semmilyen más forrást nem találtam, de a szerszámok fokain látható sérülések egyértelműen bizonyítják igazságát. Érdekes kérdés, hogy melyik szerszámokat ütögették össze. Terény kalapácsokról ír, pedig mint szakember leírása elején kalapácsot és éket emleget. S való igaz, hogy a kalapácsok foka a megviseltebb. Ennek ellenére az ékek fokán is találunk kisebb, ütögetésre utaló sérüléseket, amire a vájártáncoknál még visszatérünk. 2. A világi felvonulásokra sor került minden olyan alkalommal amikor a társláda, azaz bányásztestület nagyságát, jelentőségét, erejét kellett megmutatni. Ilyenek voltak például amikor jelentős személyiségek látogatták meg a bányavárosokat, vagy fegyveres gyakorlatokat végeztek a függelék irataiban körvonalazott török veszély miatt és nem utolsósorban a bányászfelkelések esetében. 3. Nagyszabású ízig-vérig középkori hangulatú táncmulatságok lehettek a korabeli bányavárosokban. Erre utalnak az erkölcsi feddőzések kitételei, de egyes régi bányászmondáink is, mint pl. a 300 özvegy tánca, vagy hogy épp Selmecbányánál maradjunk, a Leányvár mondája Rössler Borbálával. 151