Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében

E csoportos táncok egykori forrásaink szerint kétfélék lehettek: kardtáncok és ékkel kalapáccsal járt hevértáncok (vájártáncok). Mindkét típust az eszközös táncokhoz szokás sorolni, s rokonságuk elfogadott a szakirodalomban. A kardtánc fogalma a XVI-XVII.században, de még a XVIII. században is kétféle tánctípust takart. Egyik a csoportos kardtánc, ami egy bizonyos, férfiak által járt csoportos táncot takart, a másik pedig a párbaj jellegű, párbajt imitáló páros tánc, ami persze nem férfi-női párt, hanem két férfi táncát jelentette. A párbaj jellegű táncok nyilvánvalóan katonai vonatkozásúak, s a török háborúkban harcoló hajdúsághoz köthetők. Nyilvánvaló, hogy a bányász kardtánc az előbbi, csoportos táncok közé tartozott. Járták ezt is alighanem mindenhol Európában a katonák, de volt kapcsolata a különböző céhekkel is, ahol (pl. bognártánc abronccsal) szintén nagyobb férfiközösségek léteztek. Bár a bányászcéh létezéséről, milyenségéről lehet és kell is vitatkozni, a bányászok fraternitásainak, Bruderschaftjainak közösségi jellege nem vitatható. Ennek a közösségi életnek képezte részét a bányász kardtánc is, amit Selmecbányán és környékén bizonyíthatóan,

5

2 de más bányavidékeinken is nyilvánvalóan ismertek. Minthogy a török közelsége miatt a Selmecbányái, és más települések bányászai is fel voltak fegyverezve, időnként feltételezhető a kifejezetten katonai jellegű kardtánc is. A bányászok kardtáncát is járták azonban - más vidékeken is - karddal, mint azt a máig megmaradt és ápolt halleini kardtánc jól reprezentálja. Ebben viszont megjelennek a bányász szakma jellegzetességei. Például vágatokat tárnákat jelenítenek meg az egymással szemben álló és kardjukat kapuszerüen összeérintő bányászok, amin aztán társaik keresztül mennek. A német területekről ismert kardtáncok esetében azonban sehol sem jelenik meg az ék és kalapács.

5

3 Esetleg járhatták karddal és kalapáccsal ékkel is, talán erre utal a bélabányai díszék „bányász fegyver" megjelölése. A kardtáncok, azaz eszközös táncok rokonsága ma már elfogadott a szakirodalomban. Nos, a bányász táncban, úgy tűnik megjelenhetett már eszközként az ék és kalapács is. Az újbányái vájártánc szokásáról jó forrás az 1676-ból ismert táncrend.

5

4 Ebben leírták - ha szűkszavúan is - az ékkel és kalapáccsal járt bányásztánc leírását. A leírásban bizony a kard egyáltalán nem szerepel, mint eszköz. Igaz, hogy nem is nevezik kardtáncnak. Egy korábbi adat méginkább megvilágítja az tánc eszközének milyenségét. Ez báró Prandeisz 1638-as jelentésében szerepel, melyet az alsó-magyarországi bányakerület királyi biztosaként írt. A jelentés célja az volt, hogy a bányászat működési zavarainak okát feltárja. Prandeisz nem volt hozzáértő bányász, csak éleseszű és rendkívül gyanakvó hivatalnok. Alighanem ezen tulajdonságaiból következik, hogy Újbánya tekintetében többek közt azt is kifogásolta, hogy az újbányái polgárok a munkások számára 2-3 napig tartó mulatságokat rendeznek (Schlögel und Eisentanz), s a munkásoknak pénzköltésre és kiadásokra adnak alkalmat. Nos, a Schlögel und Eisentanz egyértelműen a bányászkalapáccsal és ékkel járt bányásztáncot jelenti. Ezek minden bizonnyal a szakma jelképeinek számítottak, s ezen az alapon szerepeltek a táncban. Már a fából készült változat is ezt jelentette, hiszen a tényleges szerszámokat ezek is csak szimbolikusan jelenítették meg. A kor nagyon is ékszereket, nemesfémtárgyakat kedvelő Magyarországában azonban a rangot és szakmai tekintélyt, csakis az ezüst dísztárgyak, biztosíthatták. Nyilván ez magyarázza a bélabányaiak oly nagy vágyakozását az ezüst jelvények iránt. Mindez persze alkalmat adott közös mulatozásokra, amik esetleg a korban erkölcstelennek, vagy nagyon erkölcstelennek számítottak. Azért nyilván nem lehetett általános a „verekedés, az ütlegelés, a gyilkolás, a vérontás és hasonló bujaságok" vétsége, sőt a bányabíró (bányamester) nyilvánvalóan túlzottan szigorúan ítélt, bár valamilyen rossz tapasztalata alighanem volt. Sok szakmai érték, szimbólum is kapcsolódott a hevértánchoz, ami különösen érdekes lehet a bányászattörténet szemszögéből. 152