Folia historica 21
II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében
Bizonyos, hogy volt például régebbi díszszerszámpár Úrvölgyön. A források szerint 1673-ban Collalto ezredes a rekatolizáció részeként horváth rekrutáival el akarta fogni az úrvölgyi evangélikus papot és tanítót. Az úrvölgyi bányamunkások, akik mind evangélikusok voltak, erre elsáncolták magukat és fegyveresen védekeztek. Győzött azonban a túlerő, minek következményeként az evangélikus községből elűzték az evangélikus papot és helyébe egy jezsuitát telepítettek, a bányamunkásokra pedig kimondták, hogy „minden szabadalmaikat elvesztették a lázadás következtében, fegyvereiket beadni kötelesek, dobbal, zászlóval és jelvényeikkel járniuk nem szabad..." stb. 4 7 Terény ugyanezen iratra történő hivetkozásakor kalapácsot és éket említ a jelvények helyett. 4 8 A jelvények persze ebben az esetben nem is jelenthettek mást, mert igaz, hogy a társládáknak — mint a freiberginél és Selmecbányáinál erre már kitértünk - egyéb kisebb jelentőségű jelvényei is voltak, felvonulni azonban a zászló és dob mellett csak a díszszerszámokkal szoktak. A ma is létező úrvölgyi aranyozott ezüst díszjelvény 170l-es dátumot visel, s ma a Szlovák Bányászati Múzeum gyűjteményében őrzik. Megjelenésében, felirataiban és ábrázolásaiban azonban már távolabb áll a MNM gyűjteményében őrzött daraboktól. Bányászati népszokások, néprajz A díszszerszámokhoz kötődő bányászati népszokások többrétegüek, s a már tárgyalt szimbolikus jelentéstartalmon alapulnak. E szokások három fontos közéleti területen jelentek meg. A vallási életben, világi felvonulásokon és táncmulatságokon. 1. Vallási élet. Két helyen volt a díszjelvényeknek szerepe: a körmenetek és templomi szertartások során. A körmeneteken az egykori hasonló céhszokásokhoz hasonló módon hordozták végig a bányászság jelvényei között, mint azok legfontosabbikát. Az múlt század második felében, sőt alighanem a századfordulóig e körmenetek rendszeresen folytak, s lefolyásukra vonatkozóan ismerünk egy részletes és hiteles leírást. Terény János, 1889-ben végzett selmeci kohómérnök visszaemlékezéseiben egy diákéveiben (1883-1889) látott Selmecbányái karácsonyi körmenet felvonulását írta le, amit teljes egészében közlünk: „A menetet az ősz bányaigazgató nyitotta meg, kétoldalt a polgármester és a rendőrkapitány, mindegyik díszmagyarban, utánuk a tisztikar ballagott feketében. Egy nagyobb távolság és új kép körvonalai bontakoznak ki. A bányászereklyét hozzák, magyarázza mögöttem valaki. Egy 1537-ből (sic!- Sz.A.) való bányászék és kalapácsot, melyet akkori jómódú bányapolgárok ajádékoztak a társládának; a bányászok szentségként tisztelik és nagy ünnepeken körbehordozzák, különben a levéltárban őrzik hármas lakat alatt. Időközben kibontakozik az új kép. Elől a társpénztár zászlaját emelik magasra, utána szünet, s azután két fehérruhás bányász bíborszínű bársony párnán viszi az aranyozott kettős kalapácsot, mögöttük megint szünet, azután következik párosan a 6 bányász piros nadrágban és fehér, puffos kabátban, magasszárú csizmában, fejükön bányászjelvényes zöld csákóval, büszkén szorítva vállukhoz a feketenyelü sárgaréz bányafokost. A bányászok után szintén párosan 6 kohász lépked ugyanolyan díszben, mint a bányászok, de kék nadrágban vállukon vasgcreblye van. Most barna pantallonban, fehéringes 6 szál legény lépked, válltól térden alul érő bőrköténnyel; ezek a bányaácsok, vállukhoz villogó szekerce simul. Azután 6 bányakőműves következik fehér pantallonban és fehér köténnyel, a vakolókanalat mellükhöz szorítva, végül fehér ingben és kék nadrágban a bányakovácsok topognak, vállukra vetett hatalmas kalapáccsal, bőrköténnyel. Minden csoportot egy-egy zászlóvivő vezet be. (A bányaácsok óriási zászlaját hármas rúdon három ember cipeli.) A céhkorszakra emlékeztető festői kép elvonult. A menetet a bányászzenekar és utána a bányászság tömege zárta be, díszbeöltözött tisztjeik által vezényelve. Mikor a menet a temp150
