Folia historica 20

IV. Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Csorba László: Kossuth-kiállítás a Nemzeti Múzeumban (ism.)

Csorba László Kossuth-kiállítás a Nemzeti Múzeumban Örök sopánkodás tárgya a nemzet szellemi állapotáért felelősséget érzők körében, hogy miként lehet folyamatosan ébren tartani nagy idők nagy alkotóinak életmüvét az újabb generációk körében. Ne csupán az évfordulók verklijében csendüljenek fel a róluk szóló, nemegyszer politikai felhangokkal torzított dallamok - fogalmazták meg sokan az aligha vitatható igényt -, hanem váljon mindennapi szellemi táplálékká ez a fajta szellemi muzsika! Aki tanárember komolyan veszi a maga hivatását, nyilván aligha mondhat le erről a pedagógiai optimizmusról. De az évfordulók, mint a közösségi emlékezet önként választott mérföldkövei, akkor is megőrzik jelentőségüket, ha azokon kívül is tettek sora tanúskodik jeles elődeink méltó megbecsüléséről. E gondolatok jegyében került sor országszerte éppúgy, mint kinn a nagyvilágban a Kossuth Lajos halála centenáriumáról történő megemlékezések tucatjaira. Ma már csitulni látszanak azok a viták, amelyek oly hosszú időn át akadályozták a magyar polgárosodás legnagyobbjai életművének tárgyilagos történészi megítélését. Mítoszokat oszlat, és nem a valódi történelmi szereplők tényleges teljesítményét kisebbíti annak belátása, hogy pl. az 1840-es években, a reformkérdések megítélésében Kossuthnak volt igaza az épp általa, igencsak megalapozottan a „legnagyobb magyarnak" nevezett Széchenyi ellenében. De ugyanígy, Kossuth valódi nagyságát sem kisebbítheti Görgey tábornok hazafiúi becsületének és hadvezéri talentumának immár szakmailag kellőképpen megalapozott méltánylása. A történelmi folyamatok valódi ellentmondásosságát tükrözni képes történetírás ma már egyszerre képes értékelni Deáknak a kiegyezés megkötését indokló, illetve Kossuthnak a tervezett kapcsolat veszélyeire figyelmeztető érvelését, és így tovább. A téma átpolitizáltsága ugyanakkor nem volt véletlen. Egyfelől évszázados közép-európai sajátosság, hogy a nyomorult jelen helyett a történelem adja a napi politizálás rugalmasan alakítható, nemegyszer szélsőséges demagógiával alkalmazott érvkészletét. Ha ma csökken is az erre vonatkozó igény, aligha jósolható e gyakorlat közeli vége. De talán van e jelenségnek egy mélyebben fekvő oka is. A polgárosodás alapkérdéseinek, a térségben együtt élő népek közös problémáinak sajátos „hibernálása" a kommunista diktatúrák idején azzal a következménnyel járt, hogy talán csak napjainkban lesz lezárható történelmi korszak az a periódus, amelynek megnyitásán bábáskodtak egykor a nemzeti panteon legnagyobbjai. Róluk beszélve a magunk mai problémáit fogalmaztuk meg - ezért is volt nehéz a higgadt mérlegelés. Többféle kihívással, emelkedett elvárásokkal kellett tehát szembenéznie a Nemzeti Múzeumnak, amikor a centenáriumi megemlékezések részeként a „nagy" Kossuth-kiállítás megrendezésére vállalkozott. Az alapos előkészítő munka során hónapokig eltartott - a történészi megítélések erőterében kellőképpen kiegyensúlyozott - koncepció kialakítása, ennek - a modern kiállításszervezési alapelveket éppúgy, mint a szorító anyagi körülményket figyelmbe vevő - hozzáillesztése a rendelkezésre álló térhez, majd mindezek alapján az ország közgyűjteményeiben őrzött nem csekély tárgy- és dokumentumanyag átrostálása. Az eredmény összességében messzemenően megfelelt a várakozásoknak, és a nagy siker egyértelműen igazolta: a Nemzeti Múzeum mind a témához, mind a maga tradícióihoz méltó módon emlékezett meg Kossuth Lajosról. A kiállítást a rendező muzeológusok, Körmöczi Katalin és Haider Edit az emeleti kupolás előcsarnokban és a díszteremben helyezték el. Életút bemutatásáról lévén szó, a kronológiai rend kínálkozott megfelelő vezérfonalnak. Az ifjúkor és a zempléni kezdetek anyagában nem hívja fel külön ismertetés a figyelmet arra az árvaszéki jegyzőkönyv-másolatra, 183