Folia historica 20

IV. Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Csorba László: Kossuth-kiállítás a Nemzeti Múzeumban (ism.)

amely Széchenyi iratanyagából került a tárlóba, hiszen aligha lehetne pár sorban összefoglalni e bonyolult ügy akárcsak föbb fázisait is. De már az irat puszta jelenléte bizonyítja, hogy a tárgyilagosságra törekvő rendezők nem kívánták elhallgatni a fiatal Kossuth vitatható, elmarasztalható lépéseit sem. A díszterem terének jó megszervezése a kiállítás egyik fő erőssége. Miközben a falak mellé állított tárlókban rendre megjelennek a reformkori politikai életet, a szabadságharc dicsőséges részleteit, az emigráció sikereit és hányattatásait, avagy mindezek mellett és mögött a Kossuth magánviszonyait megjelenítő tárgyak, iratok, könyv- és sajtótermékek, a terem belsejében installált anyagnak főként a hangulati ereje megragadó. Reformkori díszruha, Kossuth tekintélyes méretű pénzügyminiszteri íróasztala az egyik oldalon, a Batthyány-kormány gyönyörű, sötétvörös bársonnyal kárpitozott székei középen, továbbá fegyverek a szabadságharcokból és Kossuth kormányzóelnöki díszruhája - mi több, pompás ötlettel, a kiegyezés korszakváltásának jelzéseként Deák Ferenc egykori képviselőházi padja - a túloldalon adják a sétateret, amelyen körbejárhat a múlt időkbe felejtkező látogató. Remek elgondolás, hogy az emigráció időszakának anyagával párhuzamosan az önkényuralom korának hazai főbb eseményei is megjelenítésre kerülnek, együtt érzékeltetve a kossuthi politika terepét és céljait. De a térszervezés igazi feladatát a díszterem két oldalának magasított emelvényei adták. Az első lépés annak felismerése volt, hogy ezekre nem vitrineket, hanem Kossuth életének valamelyik korszakából való bútor-interieurt kell állítani. Adott is volt a ceglédi Kossuth Múzeum anyagából a száműzött torinói lakásának remekül megőrzött berendezése, de nem lehetett könnyű ennek méltó párját megtalálni, méghozzá lehetőleg az életút reformkori periódusából. A rendezők azonban példásan oldották meg a találós kérdést. A múzeumi törzsanyagban őrzik Csapó Dánielnek, a hazai agrárszakirodalom egyik úttörőjének, az OMGE első elnökének bútorhagytékát. Nos, az a felismerés, hogy a liberális reformpolitikus leánya révén ez az anyag Fiumébe került, és ha nem is bizonyítható, de mindenesetre nem kizárt hogy Széchenyi és Kossuth esetleg éppen ezeken ülve cserélt eszmét az Adria-parti városkában, kellő alapot adott a másik interieur berendezéséhez. A megérdemelt dicséret mellett persze akad tárgya a kritikának.is. Csupán hiányosság, hogy sok helyen említetlen marad, miszerint a tárlókban elhelyezett tárgyak nem csupán korés hangulatidéző szerepet játszanak, hanem Kossuth használatában voltak, vagy közvetlen környezetéből származnak. Még az olyan kiemelkedő jelentőségű portrék sem kaptak magyarázó feiratot, mint a Londonban, 1851-ben készült, Claudet-féle, vagy a nevezetes, Cincinnatiban 1852-ben fotografált dagerrotipia. Mivel a tárgyak végső sorrendje szinte a megnyitás pillanatáig folyton változott, nemegyszer a már meglévő feliratokat kellett cserélni - de ez csak magyarázza, és nem menti a hibát. Néhol elírás is akad; a legkellemetlenebb a csodálatos Than Kálroly-féle csata-akvarellek közül a komáromi nevezetes ütközetnek - ahol Görgey tábornok a sebesülése előtti pillanatokban integet Poeltenberg tábornoknak ábrázolása, amelyet sajnálatosan Tápióbicskére lokalizál a felirat. A kiállítástól búcsúzó látogató immár újra a kupolás előcsarnokban, a befejező tárlókat csodálva a temetés fotói mellett a formálódó Kossuth-kultusz relikviáival ismerkedhet. A kultusz a mindenkori politikai törekvések ketrecébe igyekezett beleszorítani Kossuth rendkívüli életmüvét, melyet elhallgatni nem, csupán eltorzítani lehetett a lepergett évszázad során. Ez a kiállítás azonban nem lett része semmilyen előjelű kultusznak: tükréből Kossuth Lajos mai tudásunk alapján hitelesített, valódi tekintete néz vissza ránk. 184