Folia historica 20

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban II. rész

kaphasson a kibocsátótól. A részvények esetében gyakran előfordult, hogy az első szelvényívet nem külön lapon szolgáltatták ki, hanem a részvény köpenyén. A történeti értékpapírok formai kellékeinek érdekes jelensége volt az ún. juxta, amelyet a hamisítás megakadályozására használtak. Ennek alkalmazása úgy történt, hogy a kibocsátás előtt a papírokat sorszám szerint belekötötték egy könyvbe, majd az eladáskor egy görbe vonal mentén vágták ki azokat úgy, hogy egy részük benne maradt. Az eredetiséget ezek után könnyűszerrel megállapíthatták az értékpapír juxtaszegélyének a könyvbe való visszaillesztésével. A kibocsátás alkalmával az értékpapírok a fentebb leírt alakokban kerültek a vásárlók kezébe. Azonban az értékpapíroknak mint jogi, gazdasági okiratoknak, értéktárgyaknak a kezelésével kapcsolatban különféle adatok kerülhettek a papírokra, s ezek az egyes értékpapír élettörténetének sajátos állomásait jelzik. Az értékpapírra utólagosan került adatok jelentős része a kibocsátóktól származott. A cég nevének megváltozását felülbélyegzéssel vagy felülnyomással a kibocsátó jelezte. Ugyanilyen módon történt a részvények névértékének megváltoztatása, amelyre az alaptőke felemelésénél, illetve leszállításánál került sor. A kibocsátók tüntették fel azokat a névérték-változásokat is, amelyek a pénzrendszer megváltoztatásából fakadtak. Hazánkban az osztrák értékű forint, a korona, a pengő és a forint megjelenésekor helyeztek el az értékpapírokon az új pénznemre szóló névértékeket, de csak részvényeken és üzletrészeken, mert a kamatpapírokon - vélhetően azok nagy száma és kiterjedt elhelyezése miatt - ilyen változtatásokra nem került sor. A részvényeken a kibocsátó helyezte el az „elővételi jog gyakorolva" feliratot, amely azzal a gyakorlattal kapcsolatos, hogy a részvénytársaságok első részvényeseiknek biztosították azt a jogot, hogy a társaság későbbi kibocsátásainál részvényeik arányában újabb papírokat vásárolhassanak. A különféle alakú bélyegzőkkel nyomott szöveggel együtt szerepelt az elővételi jog gyakorlásának éppen adott évszáma is. Az osztalékpapírok névre szóló példányainál fordult elő az az eljárás, hogy a kibocsátó a hátoldalra vagy a köpenyre felvezette a tulajdonos-változást. A részvények körében a századfordulótól már egyre kevesebb névre szóló, tehát a forgalmat korlátozó kibocsátás jelent meg, de az üzletrészeknél a kibocsátó részéről mindvégig megmaradt a tulajdonosok számontartása. A részvények és az üzletrészek egynémely kibocsátásánál a köpenyen jelezték az adott papírra jutó osztalék kifizetését. A részvényeknél a XIX. század során elhalt ez a gyakorlat, de az üzletrészek egy-egy példányán még a XX. században is valóságos dekoráció alakult ki az osztalékok kifizetésének bélyegzéssel és kézírással való évenkénti bejegyzéséből. A kamatpapírokon is találhatunk a kibocsátótól származó jelölést: olyan kötvények és záloglevelek esetében, ahol a tőkeösszeg visszafizetése előre meghatározott sorsolási terv szerint történt, a visszatörlesztést követően az illető papírra kézírással vagy bélyegzővel felkerült a „kisorsolva" felirat a megfelelő dátummal együtt. A kibocsátó részéről - az előző jelzéseknél jóval ritkábban - sor került az új szelvényív kiadásának rögzítésére is. Az adatok egy másik csoportja a papírok vagyontárgy jellegéből következett, és forgalom közben került rá az értékpapírra. Az értékpapír mint áru magától értetődő természetességgel széles körben forgott a gazdasági életben anélkül, hogy mozgása bármiféle speciális nyomot hagyott volna rajta. Tulajdonképpen csak életútja periférikus pontjain kapott új kezeléseket: törvényhatóságok, gyámhatóságok, adóhivatalok igazolták alkalmanként azt a tényt, hogy egyes papírokat mint vagyontágyakat letétként őriztek több-kevesebb ideig. Ritkábban még az is előfordult, hogy katonai házassági biztosítékként való letétet igazolt valamely pénzintézet az illető értékpapíron. Harmadjára azokat a kezelési eljárásokat kell említeni, amelyek állami hatóságok részéről általános köz-, illetve gazdaságtörténeti okokból érintették az értékpapírok kisebb160