Folia historica 20

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban II. rész

nagyobb csoportjait. Ide tartoznak az ún. nosztrifikációs bélyegzések, amelyeket a történeti Magyarország romjain keletkezett államokban végeztek el a papírpénzeken és az értékpapírokon, valamint a magyar állam 1921. évi rendkívüli vagyonadójával kapcsolatos felülbélyegzések. Ez utóbbi számára külön készítettek egy hátrafelé nyilazó lovast ábrázoló bélyeget, amely több államkötvényen feltűnik a kezelést végző pénzintézet körbélyegzőjével együtt. 1936-ban az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében hoztak egy rendeletet (ME 1936/300.), amely megtiltotta mind a bel-, mind a külföldi kibocsátású értékpapírok behozatalát külföldről. Ezért a külföldi tőzsdéken is jegyzett magyar papíroknak, a különféle kölcsönöknek és a nagyvállalatok részvényeinek belföldi tulajdonban levő példányait megkülönböztetésül felülbélyegezték a „Számjegyzékbe vétetett 1936" felirattal és a kezelést elvégző pénzintézet körbélyegzőjével.

3 így ezek a példányok a budapesti tőzsdén a külföldi piacon forgó társaiktól eltérő árfolyamokon mozogtak, s csak ezeknek a szelvényeire fizettek osztalékot, illetve kamatot. Ujabb számjegyzékbe vételi felülbélyegzések 1948-ban, az államosítást megelőzően kerültek a részvényekre. Az 1948-as kezelésekkel viszonylag kevés papírt láttak el, mert akkor gyakrabban egy külön nyomtatványon igazolták a papírok ellenőrzését. Azután egy évvel később, a nagyobb vállalatok államosításakor sor került a részvénytársaságok államosítására oly módon, hogy elrendelték a részvények bevonását. Ekkor viszonylag sok részvény került a Pénzintézeti Központba, ahol a papírokra „Az 1949/20 Tvr. alapján történt beszolgáltatás" feliratot bélyegezték. Végezetül az értékpapírok jogi, formai szempontú leírásával kapcsolatban a papírok érvénytelenítését jelző kezelési eljárásokról kell megemlékezni. Az érvénytelenítés egy jelzése korábban már fölmerült: a „kisorsolva" felirat a kötvényeken és a zálogleveleken arra utalt, hogy az illető papírra vonatkozóan a továbbiakban semmiféle kamatkövetelés nem támasztható. Érvénytelenítésre a kamatpapíroknál tehát visszatörlesztéskor, vagyis a futamidő lejártakor került sor, míg az osztalékpapíroknál a kibocsátó cég üzemében bekövetkezett változások (felszámolás, beolvadás stb.) során történhetett meg a papírok bevonása érvénytelenítés végett. A kibocsátóhoz visszakerült, a gazdasági életből kivont papírok értéktelenítésének leggyakoribb jelzései: a papír közepéből egy-egy darab kivágása, vagy a papírba történő oldalirányú bevágás. Ezen „archaikusnak" számító eljárásokra jó példa gyűjteményünkben a Kőbánya-Liget-Társaság 185l-es részvénye, ahol a cégszerű aláírásokat és a cégbélyegzőt érintő bevágással érvénytelenítették a papírt. A XX. században már a papírok több ponton (sorszám, aláírások, cégbélyegző stb.) való átlyukasztása az érvénytelenítés általános eljárása. Az átlyukasztások sok esetben csak átmenetnek számítottak a papírok teljes megsemmisítéséhez vezető úton: egyes kibocsátók alapszabályban vagy közgyűlési határozatban konkrétan rendelkeztek az érvénytelenítés, illetve megsemmisítés technikai állomásairól. A tulajdonos kezéből elkallódott, elveszett, vagy bármi módon megsemmisült értékpapírnak a gazdasági életből való hivatalos kivonása csak bírósági megsemmisítő végzés útján történhetett. Áttekintve immár az értékpapírok külalakját jogi és gazdaságtörténeti szempontból, látható, hogy a papírokon föltüntetett adatokjelzések elsősorban a forgalomképességgel és a papírokban foglalt követelések jogi biztosítékaival kapcsolatosak. A papírok kibocsátóinak gazdasági helyzetéről, a kibocsátások körülményeiről és az egyes darabok forgalmáról vajmi keveset tudhatunk meg. Ezekhez az információkhoz csak a kibocsátó társaságok, illetve hatóságok gazdaságtörténeti kutatásával, valamint az értékpapír-forgalom fő színterei (tőzsde, pénzintézetek) megfelelő adatainak feltárásával juthatunk. Az értékpapír tehát számunkra konkrét tárgyi valójában elsődlegesen relikvia, amely minden egyes megjelenésében emléke, maradványa annak a gazdasági-történeti környezetnek, ahol létrejött és funkcionált. A muzeológus számára éppen ezért fontos az értékpapír esztétikai megjelenésével kapcsolatos grafi161