Folia historica 19
I. Tanulmányok - Szemán Attila: A Rákóczi-szabadságharc időszakának „labanc" rézpénzei
nos nem több puszta intuíciónál. 3 4 Bizonyára nem véletlen, hogy saját honfitársa, Trencan aki alaposan foglalkozott a kérdéssel és nyilvánvalóan ismerte Lieskovsky cikkét is mégcsak meg sem említette ezt a megoldási lehetőséget. Trencan két megállapítást tesz ezzel az ellenjeggyel kapcsolatban, az egyik, hogy a „sas" ellenjegy beütése legkésőbb az 1703-as év első felének végén történhetett, a másik, hogy a „sas" ellenjegy felhasználásának bizonyára politikai oka lehetett. 3 5 Ez a két utóbbi vélekedés nagyon nehezen egyeztethető egymással, mondhatnám azt is, hogy ellentmondóak. Mert vajon mi módon képzelhető el, hogy egy császári veretre, melynek veretését, ráadásul maga a császár rendeletére beszüntették, sőt — legalábbis elviekben - beváltásukat is megkezdték, ugyanannak a császárnak a jelképével lássák el, még a Rákóczi-szabadságharc előtt? Milyen politikai ok képzelhető el a Rákóczi-szabadságharc előtt, ami arra késztetné Lipót császárt, hogy saját koronás monogramjára ugyancsak saját kétfejű sasos címeres jegyét üttesse? Nézzük azonban mire alapozza Trencan időbeli meghatározását. A nyitraszucsányi (Nitrainsky Sucany) lelet ismertetőjének, Kovácnak a véleményére hivatkozik. Nos, ő valóban így vélekedik, de elfogadhatjuk-e ezt a véleményt? A lelet ismertetésének elején elmondja, hogy az nem kompakt egész, hiszen a gyerekeknek játszani odaadott és általuk is már elszórt érméket gyűjtötték össze. Az ilyen leleteknél eleve nem árt az óvatosság. A lelet korának meghatározásánál Kovái arra a nem eléggé körültekintő, vagy talán inkább naivnak nevezhető feltételezésre alapoz, hogy Lipót császár 1703. február l-jén kelt, a rézpénzek további veretését betiltó parancsát egy következetes beváltás is követte. Igaz ugyan, hogy ez a beváltás - megfelelő forgalmi ezüstpénzre - elkezdődött, de a bányakamarák ezüstkészlete hamar elfogyott és azután már csak „quintentiá"-kat, azaz papíros utalványokat osztogattak a rézpénzért cserében. Kovác úgy gondolja, hogy a rézpolturák beváltása, a kormányzat írásban deklarált szándékának megfelelően, 1703. szeptember közepéig megörtént. 3 6 Ezért feltételezi, hogy a lelet fizetőeszközeit a tulajdonos még a nyári hónapokban - azaz mielőtt még hivatalosan beváltották volna -, de határozottan még Rákóczi csapatainak megérkezése, vagyis 1703. október 8. előtt rejtették el. A beváltás azonban, a már említett kezdettől eltekintve, a kincstári igazgatás megfelelő intézkedéseinek hiányában soha nem történt meg. Papíros utalványokért - melyek nem voltak és később sem lettek ezüstpénzre becserélhetők — viszont nem volt érdemes még a rézpénzeket sem beváltani. Ily módon a rézpolturák nem kerültek bevonásra, hanem túlnyomó többségben a lakosság kezén maradtak. A datálás mintegy biztosítékul adott második része arra utal, hogy Kovác elképzelhetetlennek tartotta a rézpolturák használatát Selmecbánya kuruc kézre kerülése után. Ezzel kimondatlanul is nyilván arra alapoz, hogy Rákóczi alatt már más rézpénzeket használtak. Pedig a legelőször megjelenő kuruc rézpénzt, az „új vörös polturákat" csak 1704. január 28-án kezdték el verni. 3 7 Addig amíg ezekből megfelelő mennyiség nem került forgalomba alighanem a régi vörös polturákat használták a kuruc területeken is. Már csak azért is, mert egyéb aprópénz nem volt elegendő. Esetünkben a lelet földbekerülésének felső időhatárát nem lehetséges pusztán abból a tényből megállapítani, hogy a rézpolturákon lehetséges legkésőbbi évszám az 1703-as. Ismét rá kell mutatnom a lelet hiányos mivoltára, valamint arra, hogy a zólyommócsai (Moléa) leletben kuruc rézpénzekkel vegyesen kerültek elő rézpolturák, pedig ezt a leletet közlője 1706-ra keltezte. 3 8 Itt vissza kell kanyarodnom Newaldhoz, mert ő határozottan kuruc rézpénzekről írt, és a neves régi szakíró tudása és tekintélye bizonyosan sokat nyomott a későbbi numizmatikusok előtt a latban. Ha megvizsgáljuk Newald eredeti szövegét, úgy több bizonytalansági tényező is feltűnik benne. 3 9 Az egyik, hogy libertásra, azaz nagyobb értékű és méretű pénzdarabra, valamint további - a felkelők által veretett - rézpénzekre is verték az ellenjegyeket. Tehát 97
