Folia historica 19

I. Tanulmányok - Szemán Attila: A Rákóczi-szabadságharc időszakának „labanc" rézpénzei

Newald szerint - kuruc rézpolturákon is kellene lenniük, ami már közelebb visz a „vörös polturák" csoportjához. Másrészt ezekről a rézpénzekről azt állítja, hogy a felkelők Kassán verték őket. Nos, a vörös polturák kisebb hányadát, az 1698-as évjáratot, valóban Kassán verték, a kurucok azonban Kassán először csak 1705-ben vertek, illetve verhettek rézpénzt, hiszen csak 1704. október 31-én foglalták el a császáriaktól ezt a várost. Főleg nem kaphatott ilyen pénzt Feigenbutz szállításaiért, ami alatt — tekintve, hogy Newald hangsúlyozza sóbányaigazgató mivoltát - csakis sószállítást érthetek, hiszen utolsó szállításának ideje még 1703 őszére kellett hogy essen. Ez annál is nyilvánvalóbb, mert az Eperjeshez meglehetősen közel eső Sóvár sóbányáját a kurucok már ekkor kézre kerítették, sőt Rákóczi 1703. november 26-án, Tokajban kelt levelében Sóvárt védelméről biztosította.

4

0 Ez egyben azt is jelenti, hogy ekkor már elég szoros volt Eperjes körül az ostromzár, sőt az sem lehetetlen, hogy éppen az eperjesi császári garnizon ellen kellett oltalmazi a sóbányákat. Ha tehát késedelmes kifizetéssel számolunk is, az ellenjegyes rézpénzeket valószínűleg már 1703 végén, de legalábbis 1704 elején kellett lebélyegezni. Ekkor pedig ezen a vidéken nem lehetett éppen elterjedt a körmöcbányai kuruc rézpoltura sem, hiszen, ezt is csak 1704. január 28. körül kezdték el verni. Azt már csak a teljesség kedvéért említem, hogy egyéb aprópénz a kuruc rézpolturák megjelenéséig, mint a vörös polturák nem igen fordultak elő az északmagyarországi megyékben. Ami pedig Newald pontosságát illeti a rézpénzek tekintetében, az is tény, hogy a bányapénzek és vörös polturák különálló típusait is egybemosta ugyanebben a művében.

4

1 Nagyon igazságtalanul járnék el persze Newalddal szemben, ha mindezért őt hibáztatnám, hiszen a múlt században e korai rézpénzek kérdése olyannyira homályos és tisztázatlan volt, hogy még az ő írásai azok, amik a legtöbb fényt vetik erre a területre. Emellett hiányoztak még a ma meglévő alapvető tanulmányok, sőt maguk a korabeli források is nemegyszer keverték a rézpénzek fajtáit. Zweig János pédául ugyanúgy „vörös polturának nevezte a Selmecbányái rézpolturákat, mint a Rákóczi-féléket, legfeljebb első említéskor eléje illeszti az „új" jelzőt. A Rákóczi-szabadságharc végére pedig amikor mindenféle rézpénzben sokszor csalódott a lakosság, már nem is tartotta fontosnak megkülönböztetni kibocsátó szerint ezeket. Hiszen mindegyik rézből volt - vagy valamely más „alávaló matériából" -, azaz belső értéke nem volt összhangban névértékével. Ebből következően pedig egyformán értéktelenné vált mind. Ugyanezt bizonyítja a később sorra kerülő 1699-es bányapénz is, amire szintúgy ráverték a hármas számjegyet mutató ellenjegyet mint a rézpolturákra (9/A kép). A császári kormányzat viszont nyilván szívesen hallgatta el, hogy a kevéssé dicsőséges rézpénzverés bizony először még a Rákóczi-szabadságharc előtt jelent meg Magyarországon. 9/A, B. Pajzs alakú kartusban hármas számjegyet mutató ellenjeggyel ellátott Selmecbányái bányapénz elő- és hátlapja 98