Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

gandának szolgáltatott megcáfolhatatlan témát, de az európai közvélemény megbotránkozását is kiváltotta. A hadsereg hasonló szerepét az 1708. decemberi sárospataki országgyűlésen Heckenast Gusztáv is megállapította: „A rendeket az országgyűlésen ugyancsak megjelent katonaság képviselői bátorították fel vagy kényszerítették az állhatatosságra" vagyis a háború folytatására. I. m. 392. p. 65 Kassa, 1709. január 29. Borosy A.: Regeszták V. 209-210. p. 66 Ungvár, 1708. december 31. Beresényi Miklós rendelete. Borosy A.: Regeszták V. 208. p. Az eljárás lényegében erőszakos katonafogdosás volt. 67 Aranyosi mező (Rakamaz mellett), 1708. október 4. AR II. 349. p. 68 Nagykároly, 1708. október 12. AR II. 352. p. 69 Emlékiratai i. m. 388-339. p. A kivégzés demonstratív jellegét állapította meg R.Várkonyi Agnes is. I. m. IV/l. 233. 1. A Bezerédy-ügyre legújabban sok új adat és szempont alapján: Boriska István: Egy különös árulás történetéhez (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről.) In: Hadtörténelmi tanulmányok. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg 1995. 79-142. p. (Zalai Gyűjtemény 36/1.) - Lektorom, Heckenast Gusztáv említette meg, hogy Rákóczi hadbíróságainak tevékenységében sok következetlenség, ellentmondás figyelhető meg, időzítésük pedig a fejedelem részéről tudatosan történt. 70 Rákóczi Tár I. 172-173. p. A sárospataki országgyűlés története, noha történetírásunk elég gyakran hivatkozik rá, nincs megírva. Pedig, mint Heckenast Gusztáv felhívta figyelmemet, lefolyására lényeges forráscsoport maradt fenn: nyilvános üléseinek és szenátusi tanácskozásainak hivatalos jegyzőkönyve. MOL G. 27. RSzL V.l.a. fol. 139-159. 71 Történetírásunk megállapítása szerint ezek a törvények későn kerültek elfogadásra, s a vereség árnyékában végrehajtásuk több mint kétséges volt. Heckenast G. i. m. 392. p. Bánkúti, Imre Einige Gedanken über die Vorgeschichte und über die Folgen der Schlacht bei Trencsén am 3. August 1708 In der Einleitung der Abhandlung beschreibt der Verfasser, wie der von Ferenc Rákóczi II. geführte Freiheitskampf der Ungarn (1703-1711) in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts zum Bestandteil des ungarischen historischen Bewußtseins wurde, dabei stellt er auch dessen zur gleichen Zeit erfolgte. Entstellung und Verfälschung dar. Kálmán Thaly und seine Anhänger stellten den Freiheitskampf als romantisch heldenhaften, nationalen Kampf gegen den ewigen Feind - d.h. gegen Wien - dar, und zwar den politischen Zielen des zeitgenössischen, retrograd und chauvinistisch gewordenen Adelsstandes entsprechend, die Tatsachen entstellt oder verleugnet. Wer diese Darstellung zu kritisieren wagte, konnte mit einem Presseangriff rechnen, wie im Falle des Buches von Gyula Szekfű (A száműzött Rákóczi /Der verbannte Rákóczi/, 1913). Unter den Vorausgegangenen erörtert der Verfasser die Aktion der Führer des Aufstandes, in der sie einen König für Ungarn suchten. Sie wollten eine solche Persönlichkeit auf den ungarischen Thron erheben, wer über die nötige militärische Kraft verfugt. In erster Linie dachten sie an den mit Frankreich verbündeten bayerischen Kurfürsten, aber im Jahre 1708 stellte es sich heraus, daß Maximilian Emanuel die Kandidatur nicht annimmt, da er mit den Habsburgern nicht zum Bruch kommen wollte. Außerdem veränderten sich mittler83