Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

151-194. p.; Uő.\ II. Rákóczi Ferenc a hadvezér 320-351. p.; Márki S. i. m. II. 589-598. p.; Markó Árpád cáfolja Márki azon állítását, hogy balesete után magához térve, Rákóczi ismét megkísérelte a futó hadak megtérítését, de erre sehol másutt nem talált adatot. I. m. 346. p. Beniczky Gáspár szerint azonban „a felséges fejedelem penig az esés után is vissza akarván téríteni a futott hadakot..." Rákóczi Tár I. 150. p. 53 Elesett Belényi Albert és Bessenyei László kapitány, az arnót csapatok egy kapitánya sebesülten fogságba esett és Trencsénben halt meg. Továbbá a fejedelem két inasa. Márki S. i. m. II. 597. p. Aszalay Ferenc augusztus 8-diki levelének facsimiléje. Fogságba 25 alacsonyabb rangú tiszt és 400 közlegény esett. A tényt kommentár nélkül közli Heckenast G. i. m. 390. p. és R.Várkonyi A. i. m. IV/1. 231. p. 54 II. Rákóczi Ferenc a hadvezér i. m. 350-351. p. 55 A csata utáni bomlásra, a hadak szervezetlen menekülésére, amiből szükségszerűen következett mindenféle kihágás, bűntett, Thaly idézi Pyber László szenátor Bercsényihez írt 1708. augusztusi leveleit, de mivel őt csak az árulás nyomozása vezette, ezért mindent hazugságnak, vagy tudatos hírterjesztésnek tartott, amit a püspök írt. Pyber azért menekült el házától Szkacsányból, „mert az elszéledett hadi népek közül sokan magokat is ölték, fosztották"; vagy hogy „mind ezen actió előtt s mind utánacsak összeesküdtek a hadak: szokatlan [vagyis a forgalomban el nem fogadott В. I.] rézpénzért nem könnyen öletik meg magokat, sőt a prédálást is amiatt jobban elkövetik és megszokják." Thaly К.: Oeskay László I. 276-277. p.; Szkacsány (Nyitra m.), ma Skacany, Szlovákia. 56 Ifjabb Teleki Mihály II. Rákóczi Ferenc főtisztéjnek naplója. (Szemelvények az 1703-tól 1712-ig terjedő korszakból.) Szerk.: Temesi Alfréd. Budapest 1960. 74. p. Ez egyébként nem feltétlenül a dezertálást jelentette, lehetett a veszély csökkentését célzó eljárás is, hiszen esetleges katonai összecsapás esetén a jelvények fokozott (és felesleges) veszélyt jelentettek viselőjüknek. 57 Rákóczi Ferenc a hadvezér i. m. 342. p. Jómagam is elfogadtam ezt cikkemben: II. Rákóczi Ferenc udvari palotás ezredének anyagi-szervezeti helyzete 1706-ban. Hadtörténelmi Közlemények 106 (1993) 3. sz. 101. p. Alaposabban átgondolva a tényeket, mégis elképzelhetőnek tartom az eset megtörténtét abban a katasztrófa-helyzetben. 58 Emlékiratai i. m. 388. p. 59 AR II. 304-305. p. 60 Eger, 1708. szeptember 6. AR II. 416-417. p. Nedeczky Sándor a cári udvarhoz küldött követe volt a fejedelemnek. 61 Emlékiratai i. m. 386-387. p. 62 Sárospatak, 1708. december 1. AR II. 369-370.1.; Asztalos Miklós azonban tévedett: ez a levél, amelyben Rákóczi a „katonai pártot" igyekezett megszervezni, nem Bercsényinek szólt. II. Rákóczi Ferenc és kora. Budapest 1934. 341. p. 63 Sárospatak, 1708. december 1. AR II. 371. p. 64 Már Mezey Barna megállapította a kuruc országgyűlésekről szóló kitűnő munkájában, hogy politikai céljai érdekében (detronizáció, a háború folytatása) Rákóczi habozás nélkül alkalmazott katonai fenyegetést, ill. erőszakot a diétákon. így a Habsburgok trónfosztása is már fegyveres erő nyomására jött létre. Nemcsak a fejedelem udvari ezredének jelenléte, majd Rakovszky Menyhért nyíltszíni meggyilkolása és az Okolicsányi Kristóf elleni meglehetősen barbár, Caraffa módszerére emlékeztető eljárás és vitatható halálos ítélete kényszerítette ki a döntést. Sennyey István három napig vallatta a vádlottat, azután „abbahagyván kínzását és tüzes vassal sütögetését, fejét vették." A meggyötört embert pokrócban vitték a vesztőhelyre. Mezey B. i. m. 30. p. - Nem tudjuk, Rákóczi miért engedte meg ezt a kegyetlen eljárást, ami nemcsak a Habsburg propa82