Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

kapcsolódik s egyben jellemző Thaly eljárására a következő eset. Kolinovics Gábor nyomán előadja, hogy 1708 márciusában Ocskay László Puchóról a lisszai szoroson át Morvaországba tört. „Itt a szokott zsákmánylás, égetés, marhahajtás mellett, egyebek közt valami búcsújáró tömegre akadtak..." Innen Kolinovicsot idézzük: „... omnis aetatis, ordinis ac utriusque sexus personas, quae honori Divae Magdalenae piam celebrabant processionem, sine miserere contrucidat." És Thaly? Szerinte: „... akik holmi kerített templomkastélyba vonva magokat, védelmet kísérlettek meg, - sikertelenül. A rohamban felbőszült kurucok mind a 600 főnyi tömeget kor- és nemi különbség nélkül levágták. IgVi [Т. K. kiemelése!] és nem másként kellett e kegyetlen öldöklésnek történni; mert, hogy jámbor búcsújárókat minden ok nélkül lekaszabojlanak: arra példa az egész kuruczvilágban nem fordul elő." Sőt még Ocskayt is megvédi: „Kihívó ok nélkül pedig ilyen tényt, kivált a vakbuzgó katholikus Ocskay, végbe nem vihetett." Thaly Kálmán'. Ocskay László II. Rákóczi Ferencz fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703-1710. I. köt. Budapest 1905.

2 172. s köv. p. Itt most nem is a Thaly-féle történelemtorzító eljárást kell felvetni, hanem azt a kérdést: az ilyen eset (esetek) után miért gondolta Rákóczi azt, hogy hadait a morva lakosság lelkesedéssel várja? 12 Köpeczi Béla-R. Várkonyi Agnes: II. Rákóczi Ferenc, Budapest 1976.

2 321. p. 13 AR II. 392-396., 401-403. p. A két levél tanúsítja Rákóczi - sokban alaptalan - optimizmusát az ország belső helyzetének megítélésében. 14 Berzék, 1708. május 10. AR II. 267. p. 15 Beniczky Gáspár Diarium-a. In: Rákóczi Tár I. Szerk. Thaly Kálmán. Pest 1866. 126-134. p. 16 A megyéknek megküldött utasításokra: Borosy András, Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlésijegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711. V. köt. 1703-1710. Budapest 1987. 163. s köv. p.; Vázlatosan: Márki S. i. m. II. 540-541. p.; Takács János: Közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában. Zalaegerszeg 1941. 191-207. p.; A garas értékére és forgalmára: Iványosi-Szabó Tibor: Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662-1711. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Kecskemét 1985. 47., 81. p. 1 garas=3 krajcár =6 dénár, tehát 20 garas=l rénes forint. - A konföderált állam pénzügyi csődjének komor tényeivel szemben viszont egészen más, optimista eredményre jutott N. Kiss István két cikkében is (Az 1707. évi Rákóczi-féle dicalis conscriptio. In: Rákóczi-tanulmányok. Szerk.: Köpeczi Béla-Hopp Lajos-R. Várkonyi Agnes: Budapest 1980. 87-112. p.; és: Hadsereg, adó és társadalom a kuruc államban. In: Nógrád megyei múzeumok évkönyve 22/1976. Szerk.: Domonkos Alajos. Salgótarján, 1976. 35-39. p.) Szerinte az állami bevételek /a kuruc ellenőrzés alatt álló mintegy 100 000 km-nyi területről/ 1708-ban 8,57 millió forintot tettek ki, ebből 7,7 milliót a dikális adózás biztosított, s ennek 90-95%-át teljesítették is! Az Egerből kiinduló sereg súlyos pénzhiányáról azonban nem szól. A dikális adószisztémával kapcsolatosan még sok tisztázandó kérdés áll fenn. A rá vonatkozó számokkal pedig óvatosan, szigorú kritikával kell bánni. Ez a szisztéma a konföderált állam kétségbeesett kísérlete volt, hogy a már kimerült ország (főleg a parasztság és polgárság) utolsó tartalékait mozgósítsa. Éppen ezért alkalmazásával több kérdés vethető fel: a dikálás módszere és realitása; vagyonadó vagy jövedelemadó volt-e; a közteherviselés tényleges mértéke, a dikaszámok megoszlása az egyes társadalmi rétegek között; a behajtás körüli kaotikus állapotok; milyen pénzben vagy termékekben szedték stb. A dikális összeírások realitásának problémája egy jellemző példa nyomán: az 1707. decemberi kassai gyűlés a dikaszámokat megemelte, néhány megyénél 20-30%-kal, de Eperjes 1955 dikáját 10 000-re, Lőcséét 3453-ról 13 000-re, Bártfáét 1574-ről 7000-re, Kassáét 1248-ról 8000-re, demonstrálva ezzel, hogy a felkelés és a konföderált állam 79