Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

Mindezek után talán nem, vagy nemcsak Rákóczi kétségtelen szónoki képességének tu­lajdonítható a sárospataki országgyűlés december 4-diki furcsa jelenete. Beniczky Gáspár, mint szemtanú, ezt írja, ennek a napnak az eseményeiről: „A státusok a palotára confluálván, minekutánna a sok kiáltásokkal és ellenkező discursusokkal az postírung subsistentiájárul, senki/?/ messze való voltával, ki tehetetlenségével, ki kiszorult nemességnek intertentiójával mentvén magát, semmi állandóságot nem végezhettek: a fel­séges fejedelem az egész jelenlévő senátussal kijött, és declarálván az Isten igaz ítéletiből bűneinkért reánk szállott súlyos ostorát, hogy tudniillik az ellenség látván szivünknek az közhaza javának munkálkodtatásában való megcsökkenését, és hírére való nyomulásunkat: most olly armistitiumot proponál, az melly által szokott practicái által körben vévén, és magát megerősítvén, annyira inducállyon bennünket, hogy kéntelenek legyünk akármely tractatussát acceptálni, és idővel nyakunkban vetvén jármot, magunkat és maradékainkat örökös rabságra vessen; hogy azért mindezeket antevertálhassuk és az ellenséget a jó armisti­tiumra és formális tractatusnak ineálására magyarhoz illő resolutiónkkal húzhassuk: Is­tenünkben s igaz igyünkben bízván minnyájan insurgállyunk és ezen országyűlésből in­duljunk ellene! Mellynek annuálván és felkiáltván az egész státussok: kiki életit letenni édes haza szabadsága mellett, és vérit kiontani resolválta.. ." 7 0 A történésznek, aki isrmeri az ország akkori gazdasági, politikai, katonai, külpolitikai helyzetét, a pestis országos pusztítását, nehéz ezt a jelenetet értékelni. Mindezeket a fe­jedelem is jól ismerte. Beszédében azonban új érveket nem igen hozhatott f el, csak a rendi függetlenségi mozgalom hagyományos frazeológiáját hangoztatta a gonosz bécsi udvar leigázási szándékáról, meg az ezt megakadályozni képes „magyarhoz illő" elszánásról. Va­jon Rákóczi helyzetértékelése volt-e irreálisabb, vagy az ellenségre való indulás katonai kép­telensége, vagy netán a státusok „vitám et sangvinem" lelkesedése? Vagy ez nem volt több, mint a fejedelem szónoklatának hagyományosan kijáró formális lelkesedés? Mindenesetre a rendi gyűlések hagyományos forgatókönyvének elég tétetett. Mi sem bizonyítja jobban a kételyeket, hogy természetesen szó sem volt az ellenségre való indulásról, hanem másnaptól, december 5-dikétől kezdve, mintha mi sem történt volna, még két hétig alkudoztak a „zab"-ról, vagyis a háború folytatásához szükséges anyagi alapokról. Hosszas és elkeseredett tárgyalások után 600 000 /ezüst/ forintot és 12 000 hajdút voltak hajlandók megajánlani. Az elpusztult, területileg öszzezsugorodott kuruc ország la­kossága számára, amelyet a pestis teljesen elárasztott, ez is katasztrofálisan sok volt. Mindent összevetve a sárospataki országgyűlésnek több fontos következménye lett: 1/ Rákóczi, figyelmen kívül hagyva az ország teljes kimerülését, a parasztság nyomorát, éhezését, a pestist, a felkelés fokozódó nemzetközi eljelentéktelenedését, a háború folytatása mellett döntött - éppen a külpolitikai változásokban reménykedve. Ehhez megkapta a for­mális hozzájárulást a vitézlő rend közreműködésével. 2/ A felbomló konföderáció helyett a vitézlő rend lett a fejedelmi politika legfőbb támasza, tehát a hadsereg politikai szerepe megnőtt. Mint láttuk, az országgyűlés két törvénycikket is elfogadott a vitézlő rend helyzetéről és jövőjéről. 7 1 De a vitézlő rend nem is ezekért a bizonytalan kilátású rendi törvényekért támogatta Rákóczit. Inkább azért, mert megkapta azt a lehetőséget, hogy ellátását - élelem, abrak, pénz - saját maga hajthassa be a vármegyéktől és a lakosságtól. 3/ A hadsereg tehát mondhatni korlátlan úr lett az adóbehajtás terén, s a bonyolult szisztéma rendkívül sok visszaélésre, erőszakosságra, a lakosság megkárosítására adott le­hetőséget. A számtalan panasz mutatta, hogy a vitézlő rend élt is ezzel a lehetőséggel, or­voslásra azonban nem lehetett számítani sem a megyék, sem a fejedelem részéről, erre egyszerűen nem volt lehetőségük. 76

Next

/
Thumbnails
Contents