Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

magoknak securitást (nem) szerezhetnek - végtére, kiadván, az erdélyi fejedelemség az austriai háztúl való elszakadásának kívánságát."

6

2 Majd néhány nap múlva ismét: „... az Kegyelmed ide való gyüvetelit szükségesnek látom lenni, akár gyüjjön több követ az hadak részérül, akár ne..."

6

3 Természetesen Sárospatakon nem a hadsereg megerősítését célzó döntések születtek, hanem egyszerű politikai megegyezés. Az intranzigens rendi függetlenségi álláspont, élén a fejedelemmel, megkapta a vitézlő rend támogatását a háború folytatásához. A vitézlő rend pedig megkapta a 9. törvénycikkben a háború győztes befejezése esetén a jobbágyi állapotból való felszabadítás ígéretét, a hajdúszabadságot. A 10. t.c. pedig a vitézlő rend régi sérelmének orvoslását helyezte kilátásba, hogy ti. otthon maradt feleségük, vagy özvegyük mentesül a „közterhek" alól. Mindennek értékét persze teljesen kétségessé tette az ország és a felkelés katasztrofális helyzete, de az ígéretek révén a fejedelem megszerezte a háború folytatásának lehetőségét.

6

4 A vármegyékkel szemben a hadsereg politikailag felértékelődött, a vármegyék 1709-től kezdve lényegében csak asszisztáltak a kivetések behajtásánál. Jól mutatja ezt Bercsényi Miklósnak Pest-Pilis-Solt vármegyéhez küldött rendelete. Az adóbeszedés „megkönynyítése" céljából a vármegyéket perceptorátusokra osztották, Pest megyében Nagy Zsigmond lett a perceptor v. cassirer. A beszedett adóról is a cassirerek készítenek elszámolást. A vármegyére csak az a szerep jutott, hogy a kivetett adót ossza fel a helységek között, mennyi esik a nemesekre és nem nemesekre, mennyi a fegyvervásárlásra, mennyi a tavalyi restancia. (Pest-Pilis-Solt vármegyére 25 016 forint, ezüstben, a teljes összeg.) A listát adják oda a cassirernek (perceptornak), a kivetéseket a járásonként kijelölt hadi tisztek szedik be, s arról nyugtát adnak. A visszaélések elkerülése céljából a vármegye rendeljen deputátusokat a tisztek mellé, s ha többet szednek be, a többletet a tisztek fizetéséből le kell vonni. De rögtön keresztbeszervezés is történt: a pataki kivetés terhére már assignációt (utalványt) kaptak egyes ezredek s szedték is már be a pénzt (a perceptor és a vármegye megkerülésével), amiről elvben tájékoztatni kellett a cassirert.

6

5 A vármegyére eső hajdúkontingens kiállításához attól az ezredtől kellett tiszteket kérni, amelyhez az újoncok kiegészítésként bevonultak (Pest megye esetében a Csajági János hajdúezredtől)

6

6 És ott volt a Bezerédi-ügy, a maga sok kérdőjelével. A brigadéros és társai bűnösségében eleinte Rákóczi is kételkedett, de 1708. október 4-dikén már közli Bercsényivel, hogy a rabokat Kassára viteti, és „mivel mind magok vallásábúl, mind ezen dokumentumokbúi, az mellyeket ímé, includálok, felettébb is kitetszik undok cselekedetek: gondolnám brevis processusssal is általeshetnek törvényeken, mely is hogy azonnal executióban vétessék, szükségesnek étélem..."

6

7 Pár nap múlva azonbn visszakérte az aktákat Bercsényitől: „Mivel Kegyelmed Bezerédi dolga revisiójára nem érkezik: küldje Kegyelmed vissza az minap Kegyelmed kezéhez küldött actákot, revideáltatom Szakmártt dolgát, - és ugyanott el is vehetik jutalmát cselekedeteknek."

6

8 Emlékiratában azonban kivégzésüket már „elrettentő példának" tartja.

69 Akárhogy is volt, két tényt bizonyosnak kell tartanunk. 1/ Bezerédiék kivégzéséről már hetekkel az orszzággyűlés összehívása előtt az egész közvélemény tudott. Bár bírói ítélet még nem volt, Rákóczi is csak a halálos ítéletet tartotta szükségesnek. 2/ A tárgyalást és kivégzést először Kassán, majd Szatmár várában akarta a fejedelem lebonyolítani. Végül azonban a per és kivégzés az országgyűlés idejére maradt. Aligha véletlenül. Ez a nem mindennapi eljárás viszont kellő figyelmeztetésül szolgálhatott mindazoknak, akik a háború befejezését, a béke megkötését szerették volna - a Habsburg monarchián belül. 75