Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

a trencséni csata) problémáit és lefolyását. Lukinich Imre elsősorban a bécsi levéltárak addig hozzáférhetetlen anyagát tette közzé, lehetővé téve ezzel pl. a szatmári béke létrejöttének objektívebb megítélését.

3 Ez a folyamat azonban nem tudott kiteljesedni. A romantikus-nacionalista Thaly-féle szemlélet ugyanis az 1940-es évek végétől váratlanul éltető segítséget kapott a történettudomány területén kizárólagossá váló dogmatikus marxizmustól, amely az osztályharc elvének erőszakolt bevezetésével az ún. népi kurucság és a nemzeti összefogás koncepciójának megkonstruálásával a Rákóczi-szabadságharc történetét az 50-es évek napi politikájának kelléktárává süllyesztette. Az ellenségkép és az árulás természetesen megmaradt.

4 A film, a rádió, majd a televízió pedig gondoskodott a megfelelő népszerűsítő művek bemutatásáról (Rákóczi hadnagya, Tenkes kapitánya stb.). Az 50-es évek dogmatizmusának hatása csak lassan oldódott, gyakran visszaesésekkel. E folyamat jelentős állomásának tartom a Magyarország hadtörténete c. munka megjelenését 1984-ben.

5 Sajnos úgy látom, hogy a később, 1989-ben kiadott Magyarország története tíz kötetben

6 vonatkozó fejezete ingadozást, sőt mintha visszalépést jelentene e téren. Bizonyos azonban, hogy a folyamat feltartóztathatatlan, és a kutatás még további, lényeges eredményeket fog produkálni. I. Az 1708. évi hadjárat előzményei /. Királykeresés, Frigyes Vilmos porosz trónörökös jelölése A felkelés sorsának alakulására oly végzetes csata a konföderáció királykeresési

7 akciójának folyományaként jött létre. A kuruc diplomácia már I. Lipót halála (1705),

8 de különösen az ónodi abrenunciáció (1707)

9 óta lázasan kutatott olyan külországbeli uralkodó után, aki vállalta volna a magyar trónt és képes is lett volna a felkelőknek az annak megszerzéséhez és megtartásához szükséges katonai segítséget megadni. 1708 májusára azonban tisztázódott, hogy Rákóczi első számú jelöltje, Miksa Emánuel bajor választófejedelem, a vereség felé tartó Franciaországtól nem tud megfelelő katonai segítséget kapni, ezért le is mondott a jelöltségről. A francia diplomácia ekkor Frigyes porosz királyhoz fordult, aki ugyan a császár szövetségese volt, s javasolta, hogy Frigyes Vilmos trónörökös fogadja el a magyar meghívást, s ha a kuruc csapatok benyomulnak Sziléziába, apja tudta nélkül csatlakozzék hozzájuk, s néhány brandenburgi ezred, mintegy saját elhatározásából, kövesse őt. Nem térünk ki az eléggé kalandos terv, vagy inkább ötlet szélesebb, európai vonatkozásaira, a lényeg az, hogy ennek értelmében Rákóczi elküldte diplomatáját, Klement János Mihályt Berlinbe, Jablonskihoz, Frigyes király udvari papjához, a magyar felkelés és protestánsok támogatójához. Rajta keresztül Frigyesnek előadta tervét. Eszerint Rákóczinak Morva- és Csehországban, de különösen Sziléziában sok titkos híve van, s a kuruc csapatok még 1708 nyarán ebbe a körzetbe nyomulhatnának, s egyesülhetnének a porosz hadakkal. Frigyes engedélyezte a berlini és königsbergi kereskedőknek a kért fegyverek szállítását, ajándékot is küldött Rákóczinak, de a katonai akcióra vonatkozóan csak akkor volt hajlandó nyilatkozni, ha a kuruc haderő tényleg benyomul Sziléziába. Az az elképzelés tehát, hogy ekkor Frigyes Vilmos trónörökös, mint magánember, Sziléziába megy és őt követi a határon állomásozó néhány brandenburgi ezred, a francia diplomácia ötlete volt, Frigyes király ennyire nem kötelezte el magát.

1

0 64