Folia historica 19

I. Tanulmányok - Bánknti Imre: Néhány gondolat a trencséni csata (1708. augusztus 3.) előzményeiről és következményeiről

Annyi nyilvánvaló, hogy az akció diplomáciailag nem volt kellő mélységben és részletességgel előkészítve. Több más kérdés is felvethető. PL: lehetett-e reálisan számítani arra, hogy a porosz király egyetlen fiát, a trónörököst elengedi ilyen kockázatos akcióra? Továbbá: honnan tudta Rákóczi azt, hogy a felsorolt örökös tartományokban sok titkos híve van? Kereskedelmi kapcsolataik voltak a kurucoknak ezzel a területtel, de az ennek révén kapott hírek mennyire voltak megbízhatók? Nincs tudomásom arról, hogy ottani politikai személyiségekkel Rákóczi kapcsolatban állt volna. Az előkészített cseh, latin és német nyelvű kiáltványok aligha lettek volna elegendők a lakosság megnyerésére. Különben a morva lakosság a kuruc csapatok évek óta tartó betörései, rablásai, zsákmányolásai miatt aligha fogadta volna szívesen a felkelés katonaságát." 2. Az akció tervének eltitkolása Rákóczi ezekre az ígéretekre és reményekre építve tervezte meg 1708. évi hadjáratát. Nagy tetterővel, felvillanyozódva látott munkához, az Erdély elvesztése fölötti elkeseredést lázas tevékenység váltotta fel.

1

2 De sziléziai akciójának tervét senkinek, még Bercsényinek sem árulta el. Ez jelzi a fejedelem - magyarázható - bizalmatlanságát saját tábornoki kara iránt, viszont egy ilyen méretű katonai akciót tábornokok nélkül előkészíteni nem lehet, s ezért eljárása hibásnak bizonyult, mert később, alaposan visszaütött a haditervek kidolgozásával kapcsolatos vitákban. Rákóczinak csak diplomáciai leveleiben van nyoma sziléziai szándékának, de már csak akkor, amikor Egerből útban volt a hadszíntér felé, Nedeczky Sándornak Ersekvadkertről 1708. június 23-án, Pápai Jánosnak Vihnyéről 30-án hosszú levélben fejtette ki véleményét az ország helyzetéről és terveiről. A nemesség egységes, kitart a konföderáció mellett, az országban a katonai helyzet jó, „el is hitettük bizonyára magunkkal, hogy az Rajna melylyékén triumphálván az francia armáda: mi is ezen ellenségen erőt vévén, az jövő télen az császár haereditaria országiban fogjuk qvártélyra bévinni hadainkat."

1

3 A gyülekező katonaságot Ónod környékére irányította, azzal az indoklással, mint Károlyihoz írt levelei tanúsítják, hogy Érsekújvár esetleges ostroma esetén a várnak azonnal segítséget tudjon küldeni. 3. Az egri tanácskozások: kísérlet a hadjárat anyagi erőforrásainak előteremtésére A fejedelem legsúlyosabb gondja azonban a hadsereg fizetése volt. Ezért a dikális adózás megvalósítására, a terhek felosztására 1708. május 15-ére Egerbe a Szenátus, a Gazdasági Tanács és a vármegyék követeinek együttes ülését, vagyis ún. conventiculumot hívott össze. Szándékáról Károlyihoz írt levele tanúskodik: „Az hadak szükését (ti. szökését), gondolnám legjobban tartóztathanánk az békesség tractájának kéz alatt való híressétésével; mivel egy-két hónap alatt talám az polturának böcsi az széltében való acceptáltatása által helyre fog állíttathatni: akkoron, reménlem, ők is (ti. a hadak), újonnan elfelejtik csavargó szándékjokat, s a szegénységnek is lészen consolatiója..."

1

4 Rákóczi tehát a rézpénz forgalmának felélesztésétől remélte a hadsereg fizetésének és ellátásának biztosítását. Május 16-június 13. közt minderről szakadatlan és elkeseredett hangulatú tanácskozások folytak Egerben. Beniczky Gáspár Diarium-a megőrizte a tárgyalások témáit és menetét. Május 21.: az első ülésen „őfelsége declarálván: hadakozásnak eleitül fogva melly szíves indulattal és tellyes tehetségével azon volt, hogy a közönséges teherviselésekben egyik a másika fölött ne aggraváltatott volna. Mindazonáltal a szegénységnek sok panaszát fejedelmi szívére eresztvén, avégre a nemes vármegyék deputatussit convocálni kívánta, hogy a nemes vármegyék a magok qvantumok után való erogatiókrúl computust ineálván, amennyire ne65