Folia historica 19

I. Tanulmányok - Gát Eszter-Király Péter: Magyar-olasz zenei kapcsolatok Monteverdi korából (1567-1643)

ellentétben azonban Foresto nem tért vissza Erdélybe.

4

9 E menekülésről nem csak a mantovai zenész leírása ismert. Fentmaradt Báthorynak egy 1593. szeptember 25-én kelt rendelete, amelyben megparancsolta, hogy udvari emberét, Dom Pált, akit az olasz zenészekkel együtt Huszt várába küldött, az úton minden veszélytől oltalmazzák.

5

0 A kolozsvári városi sáfár szeptember 29-i elszámolása szerint: ,,Jewe[n] Dom Pal, wala my olazokal Melyeket vrunk az orzagbol kykildett" s a szekerezésről szóló feljegyzésnél az olvasható, hogy: „Hunyady Matyas vyzi Postán az olozokat Melyeket vrunk az orzagból ki kildet, 6 Lovon desre".

5

1 1594 szeptemberében kelt besztercei iratok azt bizonyítják, hogy két olasz udvar zenész, Pompeius és - a Szamosközy által „Cubicularius"-ként említett - Julius Crema (avagy Crodi), aki korábban (1581-86 között) az Insbrucki udvar lantos énekese volt, először Besztercén keresett menedéket és csak azután utaztak tovább északra.

5

2 Pompeius nyilván azzal a bolognai „Pompeius Bononiensis, musicus"-al azonos, akit Szamosközy említett. Alighanem rá gondolt akkor is, amikor felsorolta azon olaszok szokatlan neveit - köztük a Pompeiust -, amelyek szerinte bántották a magyarok fülét.

5

3 A közelmúltban Szabó István lantművész felvetette, hogy Pompeius Bononiensis talán azonos azzal a Pomponius Bononiensissel, akitől a 17. század elejei külföldi források több lantdarabot is megőriztek.

5

4 Ezt a feltevést mindeddig sajnos nem sikerült megerősíteni; mi több, noha a két eléggé hasonló és ritka név a Pompeius és a Pomponius, valamint az egyező bolognai származás az azonosságot sugallja, ugyanakkor a források eltérő keresztnevei kételyeket is ébresztenek. Végeredményben tehát csakis újabb dokumentumoktól remélhetjük a kérdés tisztázását. Amennyiben azonban kiderülne, hogy Szabó feltevése helytálló, úgy egy jól képzett, jelentős olaáz lantos erdélyi működésére hivatkozhatnánk. A kolozsvári városi számadásokban 1592 nyara és 1597 eleje között szerepel a fejedelem Antal nevű orgonistája.

5

5 Rá Szamosközy is utalt, szerinte: „Antonetto venetus, organista, ez egy gyilkos parázna lator pap vala."

5

6 Mivel az 1597. február 24-i kolozsvári számadásban az olvasható, hogy: „Wrwnk w felsege orgonassat Antoniust ... felesegestwl germekestwl Sal[v]us Conductus wala Nalla widtek",

5

7 így ez a feljegyzés megerősíteni látszik Szamosközy állítását az orgonista „paráznaságáról". Mint már Szabolcsi megállapította, a Szamosközy által megemlített orgonista nyilvánvalóan azonos azzal a velencei Antonio Romaninivel, akire Diruta az II Transilvanoban úgy utalt, mint Báthory orgonistájára („Eccellentissimo Antonio Romanini, suo organista") és akitől egy toccatát is közölt.

5

8 Egy másik kortárs velencei zenész, Giovanni Bassano, Concerti ecclesiastici című müvében (Venezia, 1599) ugyancsak Báthory orgonistájának nevezte Romaninit.

5

9 Romanini a velencei Szent Márk székesegyház híres muzsikusának, Andrea Gabrielinek volt tanítványa, s 1586 végén tehát még gyulafehérvári alkalmazása előtt - megpályázta a Szent Márk másodorgonista posztját, Giovanni Gabrielli helyét, amit azonban végül is nem ő, hanem Vincenzo Bell'Havere nyert el.

6

0 Szamosközy listáján az eddig említetteken kívül további nevek is találhatók: a firenzei „Simon Ponte Florentinus, musicus" valamint fia „Prosper Ponte musicus, Simonis filius", a velencei „Zephyro Spira, Venetus, musicus", valamint földije, az énekes „Nicoletto Menti cantor, Venetus", és végül a római „Gothardus Romanus organista".

6

1 Róluk azonban más olyan dokumentum, amely életútjukról további adatokkal szolgálna nem ismert. Mindössze Prospero Ponte esetében gondolhatunk arra, hogy ő talán azonos Bethlen Gábor ugyancsak Prospero nevű énekesével, akiről később még szó lesz. Szamosközy már régóta ismert feljegyzései mellett újabban más adatokat is sikerült feltárni az erdélyi olasz zenészekről. Az 1595. április 27-i kolozsvári számadás említ egy velencei lantost, aki Báthory udvarában teljesített szolgálatból tért vissza Velencébe. A sáfár feljegyzése szerint „Donatus Hector Nobilis Venetus, Cavállir W[ram]mal jött vala be: És 43