Folia historica 19

I. Tanulmányok - Gát Eszter-Király Péter: Magyar-olasz zenei kapcsolatok Monteverdi korából (1567-1643)

vele vala Wrunk 1 Lontossa: Redeunt in pátriám".

6

2 1595. július 6-i keltezéssel pedig egy olasz virginásról (vagyis billentyűs muzsikusról) szól a számadás: „Olasz Gaspart Wrunk Öf[elsé]ge Virginassat vitte Zillahig Pap István.

6

3 Végül 1596. május 20-i feljegyzésben „két zekerre való olaz musikusok" szállításáról olvashatunk.

6

4 Báthory zenekedvelése a fejedelem uralkodásának néhány éve alatt az ország határain túl is ismertté vált. Girolamo Diruta a már említett II Transilvano című művét, nem csak, hogy Báthorynak ajánlotta, hanem mint azt külön is kiemelte, még a címében, II Transilvano („Az erdélyi") is a fejedelemre utalt.

6

5 Egy másik zenész, Rudolf császár kapellmestere, Philipp De Monte, a Decimosettimo Libro de Madrigali című madrigálgyűjteményét (Venezia, 1595) ugyancsak Báthory Zsigmondnak ajánlotta. О az 1595. november 24-én keltezett ajánlólevél szerint az erdélyi együttes vezetője, Mosto („Signor Giovanni Battista Mosto Maestro di Capella della V[ostra] Afltezza]") közbenjárására választotta címzettnek a fejedelmet.

66 Báthory különböző módon igyekezett magát és országát a terjeszkedő törökkel szemben védeni. Ezek sorába tartozott a Habsburg Maria Krisztiernával kötött dinasztikus házassága is - amelyben kétségtelenül szerepet játszott Báthory katolikus vallása. A kortárs Baranyai Decsi János históriájában leírást adott a menyasszony erdélyi fogadásáról. E szerint a fejedelem „olasz ruhát öltött és hogy érkezésének hírét megelőzze, éjjel-nappal megszakítás nélkül utazva [Nagy-]Károlyba ment. Itt előbb megújították a szövetség pontjait, megegyeztek a hozományban, azután Miksa főherceg ... átadta a menyasszonyt a fejedelemnek ... [Almáson:] a város díszbe öltözött rendei bevezették városukba, melynek piacát, utcáit, szőnyegekkel, virágokkal, mindenfajta ünnepi dísszel már előzőleg felékesítették ... [Gyulafejérvárt:] A nép akkora örömujjongásban tört ki, a dobok, kürtök akkora rivalgása hangzott, hogy ahhoz hasonlót a legnagyobb ünnepen sem tapasztalhattál volna."

6

7 Bethlen Farkas nagy történeti összefoglalásában Baranyai Decsi leírásához hasonlókat olvashatunk.

6

8 A beszámolók arról is tudósítanak, hogy az augusztus 6-án tartott gyulafehérvári esküvő fényes külsőségek között zajlott le. Egy olasz szemtanú szerint: „fu sposata ... con grand solennita nella Chiesa catedrale di Alba Giulia",

6

9 míg egy múlt századi összegzésben azt olvashatjuk, hogy „az egyházi szent foglalatosságot egy Római szokás szerint tartatott Énekes vetsernye fejezte bé, mellyet a Pápa követének Tiszteletére, a Fejedelem mellett mindenkor tartózkodó Olaszok, szinte az udvari olasz énekesek és muzsikások által eszközöltettenek."

7

0 Újabban megismert források nyomán dokumentálható, hogy a hercegasszonnyal muzsikusok is jöttek Grácból, akik között legalább egy olasz is volt, Pietro Paolo Salvo. Az ő nevét ugyancsak megtaláljuk Szamosközy listáján: „Petrus Paulus Veronensis, musicus".

71 Mint Salvo egy későbbi beadványában leírta tizenegy évig játszott a gráci udvari együttesben, s Mária Krisztierna kíséretében négy évig - vagyis 1595 és 1599 között - mint káplán és muzsikus szolgált Erdélyben. Az irat szerint harsonán játszott.

7

2 Mária Krisztierna, a férjéhez hasonlóan, nemcsak a muzsikusai által játszottakban gyönyörködött, hanem maga is zenélt. Erről tanúskodik egy levél, amelyet az 1595. december 5-én Gyulafehérvárott járt Don Cesare Viadana, Ferdinánd főherceg innsbrucki udvarának káplánja és énekese, írt a mantovai hercegnek. Ebben beszámolt arról is, hogy Erdély új fejedelemasszonya nem csak kiváló hangszerjátékos és énekes, hanem még arra is méltónak találta őt, hogy elénekeljen vele néhány vianellát, amelyeket Viadana szerzett.

7

3 A Báthory Zsigmond 1599-es lemondása után mintegy fél évig uralkodó Báthory András kardinális zenekedvelésével és zenepártolásával kapcsolatban sokszor idézik Palestrina Mottetorum quinque vocibus, liber quintus című kiadványát (Roma, 1584). Palestrina ugyanis e művét az akkor újonnan kinevezett, és Rómában tartózkodó kardinálisnak, a lengyel király unokaöccsének, Báthory Andrásnak ajánlotta („Illustriss. et Reverendiss. D. D. Andre e 44