Folia historica 19

I. Tanulmányok - Gát Eszter-Király Péter: Magyar-olasz zenei kapcsolatok Monteverdi korából (1567-1643)

ban a budai királyi udvar. Ezt a hiányt az ország szélén található és sok szempontból izolált erdélyi udvar csak részben tudta pótolni. A központi hatalom megszűnésével, a több részre szakadás következtében tehát a zenei fejlődés az országban igen különböző és sokrétű lett. A megosztottságot fokozta az is, hogy a 16. század folyamán az ország vallási szempontból szétvált. A reformáció az 1520-1530-as évektől kezdve jelentkezett, s ez a zenére is kihatott, mert hiszen differenciálódott a zene feladatáról és értékéről vallott felfogás. Miközben a katolikusok, valamint a nyugat- és felső-magyarországi, egymáshoz hasonló berendezkedésű, javarészt lutheránus lakosságú ún. szabad királyi városok a nyugatias európai müzene részére megfelelő körülményeket teremtettek, s ezeknél az ilyen zene folyamatosan dokumentálható, addig a Kelet-Magyarországon, és az Erdélyi Fejedelemségben a kálvini reformáció, illetve az Itáliából odamenekült szabadgondokozók révén is terjedő antitrinitárius (unitárius) irányzat általában erősen zeneellenes álláspontot foglalt el. Ezek a nézetek ugyan elsősorban az egyházak zenegyakorlatát érintették, de végső soron kihatottak a polgárok mindennapi zenélésére is. Mielőtt a magyar-olasz zenei kapcsolatok részletes tárgyalására rátérnénk, hangsúlyozni kell, a 16-17. századi török háborúkban valamint a folyamatos belviszályokban a magyarországi központi archívumok javarészt elpusztultak s ezért a kor zenetörténetéről, így az magyar-olasz zenei kapcsolatokról is csak vázlatos kép adható.

1 Monteverdi idejében a magyar—olasz zenei összeköttetések már hosszabb múltra tekintettek. Olasz zenéről, illetve itáliai muzsikusok ittlétéről a 15. század második felétől fogva ismerünk magyarországi híradásokat. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a Mátyás (1458-1490) udvarának adatai. Mint köztudott, a legendás uralkodó és nápolyi felesége, aragóniai Beatrix, jónéhány zenészt hozatott Itáliából.

2 Számos muzsikus érkezett 1487-től fogva a gyermek esztergomi érsek — majd később egri püspök -, Ippolito d'Este kíséretében is Ferrarából hosszabb-rövidebb időre hozzánk.1 A Mátyást követő Jagiello házi uralkodók, II. Ulászló és II. Lajos, udvarának zenei irányultsága úgy tűnik más jellegű volt. Az ő idejükből olasz muzsikusokról nincs adat. Ezzel szemben a zenei szempontból méltatlanul figyelmen kívül hagyott /. János király (Szapolyai János, 1526-1540) korából ismét találhatók utalások olasz zenészekről, s köztük olyanról is, aki korábban a híres zenekedvelő pápa, X. Leo udvarban szolgált.

4 Külön is kiemelendő, hogy a János király udvarában nevelkedett Bakfark lantmüvei egyértelműen olaszországi mintákat követnek. Bakfark életútjának dokumentumai azonban azt jelzik, hogy fiatalkorában nem járhatott Itáliában - noha ezt korábban többen is feltételezték -, hanem az olasz lantzenével és lanttechnikával a magyar királyi udvarban, I. János királyt és - annak halála után az özvegyét - Izabella királynőt szolgálva ismerkedhetett meg. Bakfark mindkét későbbi nyomtatott publikációjában - az ún. Lyoni lantkönyvbtn (1553) és az ún. Krakkói lantkönyvben (1565)-olasz lanttabulatúrát használt. Ami ennél lényegesebb, Bakfark fantáziái azt a Gombért, Willaert, Cavazzoni, Segni és mások által kialakított zeneszerzői stílust követik, amely hangszerekre alkalmazva először az 1530-as évek második felében olasz területen jelentkezett. Bakfark fantáziai játéktechnika szempontból is olaszos vonásokat mutatnak. A magyar lantos műveivel lényegében a megelőző generáció két híres olasz lantosának, Francesco da Milanonak és Alberto da Rippának a munkásságát folytatta.' A ma ismert források tanúsága szerint a Magyarországon nyomon követhető olasz muzsikusok a hozzánk közelebb eső északolasz területekről, elsősorban is a Velencei Köztársaságból és az ahhoz tartozó részekről származtak. A kulcsszerepet Velence, illetve az ahhoz közeli Padova játszotta. Az iratok szerint számos zenészt itt fogadtak fel a Magyarországról rendszeresen érkező megbízottak, és itt vásároltak esetenként hangszereket és húrokat is. Érdekes, hogy a kétségtelen és alighanem döntőnek tartható anyagi motiváción 34