Folia historica 19

III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Sipos Enikő: Egy 16. századi főkötő restaurálásának problémái

Aló. században a főkötők könnyedebbé váltak, a kipárnázott rész a tarkó feletti területre redukálódott. Vékony, fátyolszerű anyagokkal borították be, ami az állat és a nyakat szabadon hagyta. Az arcot keretelő dísszegélyek szélessége és dekorativitása fokozódott.

2 A formát adó párnák mellett megjelentek a különféle anyagú, méretű és színű mű vagy valódi póthajfonatok. Gottschalk Hollen ágostonrendi szerzetes leírása szerint a 15. században a divatos hölgyek fejdíszéhez a főkötő, hajtű, fátyol mellett egy - halott asszonytól vásárolt - fényes haj is hozzátartozott.

3 A póthajfonatok divatja Itáliából terjedt el és a 15-17. század folyamán Magyrországon is igen gyakori volt. A magyarországi ásatásokból eddig előkerült darabok mindegyike nyitott szálú selyemből készült, bársony vagy selyem szalaggal áttekerve. Színük vagy a főkötő vagy viselőjének a saját hajszínéhez igazodhatott. Készítésükről, formájukról érdekes adatokat közöl Jutta Zander-Seidel Münchenben 1990-ben kiadott tanulmányában. Eszerint Nürnbergben az 1500-as évek végén a mesterséges copfokat, illetve annak ágait könnyű selyem, vászon vagy pamut szövetből varrták vagy kötötték és az így kapott csőszerű alkalmatosságokat hulladékgyapjúval töltötték ki. Viselték ezeket önállóan vagy a saját haj közé fonva is.

4 Rangtól és alkalomtól függően a főkötők anyaga és díszítése igen változatos volt Szabták színes selyemből vagy fátyolszövetből készítették gyöngyből, amit selyemszövetre vagy drótból alakított vázra varrtak. Kötötték rece módra hajból, lószőrből, skófiumból, színes selyem, arany vagy ezüst fonalból. Valószínűleg a főkötők könnyedebbé válásával hozható kapcsolatba, hogy a 16. század folyamán a színes selyemszálból, arany, ezüst fonalból készített főkötők száma megnövekedett.

5 Leltáraink kötött főkötőként leírt darabjai nyilvánvalóan varrott csipke, rece, illetve macrame technikával készült darabokat jelentenek. Sőt nem lehetett kivételes a különböző technikák egyidejű előfordulása ugyanazon a darabon, mint pl. a szombathelyi főkötő esetében. (2. fotó) A fonalból kötött calotte-nak nevezett főkötő a 15. század végén már ismert volt. Típusát tekintve a francia 12-13. századi hajhálókhoz nyúlik vissza.

6 Ennek egy legkorábbi hazai példája az a néhány 12. századi textiltöredék, amely III. Béla magyar király és felesége Antiochiai Anna (1184) sírmellékletei között került elő. A három kerek rozettatöredék közül a két nagyobb ruhadísz. A harmadik egy fonott szegély és a hozzá kapcsolódó macrame darabkával együtt főkötő maradványa lehet. 2. Főkötő a szombathelyi Szt. Márton templom 16. sz-i sírjából 232