Folia historica 19

I. Tanulmányok - Németh Gábor: „Ez világi birodalmoknak változások... " - A hegyaljai mezővárosok és a török hódítás

panasz, a hányatott sors és közösségi érzés kifejezőjévé vált. A LIX. zsoltár magyar nyelvre átültetett verseiben Szenei Molnár Albert ezeket a szavakat adja a szabadításért könyörgő Dávid király szájába: ,, Oltalmazz meg az hamis néptül, Ki én veszedelmemnek öröl, Me Ily szomjúzik ártatlan vért, Ments meg attúl szent nevedért. Ne vedd azokat kegyelmedben, Azkik élnek hitetlenségben, Estve, mint az eb, ugatnak, Az város környül futosnak. "

8

5 A kényszerű együttélés és a török viszonylagos vallási közönye kezdettől fogva felvetette a törökökkel való együttműködés gondolatát is. A Debrecen-Egervölgyi hitvallás 1562-ben külön fejezetet szentelt a törökökkel való szövetkezés értelmezésének. A hódoltságban élők számára két évszázadra teológiailag is megindokolta a kényszerű együttlét és együttműködés problematikáját, amikor kimondta, hogy kegyesek és gonoszok oltalmát egyaránt ki lehet kérni Isten dicsőségére és a hazának oltalmazására, a rablások megakadályozására, a pártütők megbüntetésére, akkor, ha nincs elég erős seregünk az ellenséggel szembeszállni. Ennek megfelelően szabad együtt harcolni a törökkel, mint ahogyan az ószövetségi zsidók is igénybe vették a körülöttük élő népek segítségét. Ugyanakkor az igazságtalan cél érdekében való szövetségkötést határozottan tiltotta a hitvallás, így az isteni és emberi törvény elleni hadakozást, más ország határainak igaz ok nélkül való pusztítását.

8

6 Mint arra már utalás történt, a hódoltságban kényszerű együttműködés jött létre a török hatóságok és a magyar lakosság, így a mezővárosi önkormányzatok között. Jóllehet más helyzet alakult ki a hódoltság pereme (pl.: Miskolc, Rimaszombat, Debrecen) és belső területei (pl.: Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös) esetében. A magyar hatóságok és földesurak pedig a hódolt szolgabírák intézményrendszerén keresztül és a végvári katonaságra támaszkodva egyre jobban kiterjesztették felügyeletüket a hódoltság belsejére is. Itt most nem térünk ki a törökösség fogalmának és törvényi szabályozásának 17. századi alkalmazására, amely révén főbenjáró büntetéssel sújtották a török hatóságokkal együttműködő hódoltsági alattvalókat.

8

7 A teológia útmutatása a mindennapok rideg valóságát segített felodani. Az 1540-es évektől Borsod, Abaúj megye déli területei és a hegyaljai mezővárosok fokozatosan a hódoltság peremvidékére kerültek. így életükben a török hódítás az elemi létezés problémájaként jelentkezett. A hódoltság kiterjedése Fülek török kézre kerülése (1554) után következett be. A török előretöréssel járó portyákra kitér krónikájában Bencédi Székely István és a Sárospataki magyar krónika. Az 1566-os tatárdúlás különösen mély nyomokat hagyott a vidék emlékezetében. A drinápolyi béke (1568) utáni békeévekben is rendszeresek voltak a még meg nem hódolt részekre való betörések, amelyek során különösen sokat szenvedett népes vásárai felprédálása miatt Szikszó (1558, 1573, 1577, 1588). Rendszeressé vált a hegyaljai szüretek fosztogatása.

8

8 Egy, a Szepesi Kamarának küldött levél szerint 1581-ben „az Tarczaliak is adót adhak az eő szelejektől" a töröknek, míg korábban ez csak a török ,, birodalmában " élő extraneusok esetében volt szokás.

8

9 A békebontással - kastélyépítéssel és adómegtagadással - vádolt szikszóiak ellen büntetőhadjáratot vezető fehérvári bég felett a környékbeli vég18