Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Brestyánszky Ilona: Egy zsidó ötvöscsalád, a pozsonyi Becker-dinasztia munkássága

zsanéros ajtó, az adományozók nevével, és „Az erényesség megszabadít a haláltól" héber felirattal. A zsidó ötvösök megélhetésük érdekében Pozsonyban is minden munkát elvállaltak, viszonylag elérhető árakon, mint ahogy ezt Cseh- és Lengyelországban is tették. Ez volt a céhekkel való súrlódás fő oka. Hogy Becker milyen magas szinten végezte munkáját, a pozsonyi Városi Múzeumban megőrzött gyönyörű, nagyméretű tálcája mutatja, mely a mester legjobb időszakában, 1810-ben készült. Az elegáns, empire formaadású, ovális tálca öntött, klasszicizáló fejezetű félgömbös kis lábakon áll. Pereme áttört kettős árkádsoros, két ívelt fogója öntött leveles szőlőfíirtökből indul ki (Leltári száma: U 8548 725/82, mérete: hossza: 40,5 cm, szélessége: 23,5, magassága: 9 cm). A tálca jegye Kőszeghy idézett munkájában nem szerepel, a No. 1816-os jegy 1810-ben használatos olyan változata, amelyen a 13-as finomsági jegyet körbeírták. Becker monogrammja is új változat az eddig ismertekhez képest, legközelebb áll a Kőszeghy No. 1854-es formához. 1826-os évjelzést visel a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött elegáns vonalvezetésű, karcsú, kúpos szárú, magas tölcséres csészéjű, rombuszsoros talpú gyertyatartópárja, szintén a térségünkben kedvelt, jellegzetes empire formaadással. (Mérete: magassága: 26 cm, talpátmérője: 11 cm, leltári száma: Ö. II.74.9. Kőszeghy No. 1825) Becker nemcsak hitsorsosainak, hanem a polgárság minden rétegének is dolgozott. 1825ben készült a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő három öntött, hajlított palmettás lábon álló sótartó tálacskája, talpán vésett H. A. monogrammal, mely az Ausztriában, Magyarországon ekkor kedvelt, szokványos empire kialakítást mutatja. (Mérete: 5,5 x 4 cm, leltári száma: 54.64.) (Kőszeghy No. 1824, 1855.) Pozsonyban, Juray Koday birtokában van egy ereklyetartó kereszt a 18. századból. Ennek ötvösünk 1828-ban új talpat készített, hitelesítőjegye és a H évbetü szerint. (Kőszeghy No. 1842., 1854.) Trébelt, ovális magas talpát az ereklyetartó stílusához idomította. Egyszerű XVI. Lajos ízlésű fűzért trébelt rá, a hullámok találkozásánál poncolt stilizált virágdísszel. Az ereklyetartó kereszt talapzatának évbetűje szerint a mester 1828 elején még működött, de az 1828-as országos adóösszeírásban már nem szerepelt. Utóda, Johannes Becker 1828-tól mutatható ki, de 1826 körül már dolgozhatott, mert ebből az évből származik pozsonyvártelki hitelesítőjegyet és Kőszeghy No. 1860-as monogrammját viselő szép rimonpárja a budapesti Zsidó Múzeumban. Vésett trébelt felirata szerint a pesti Chevra Kadisa birtokából. A viszonylag kicsi, 20 cm magas rimonpár kerek talpát függőleges rovátkák díszítik, mint hengeres, vésett sásleveles gyűrűs nódusú szárának alját is. Zárt korona alakú almáját négy margarétás, stilizált leveles abroncs képezi, alján szépen trébelt gyöngysorból kiinduló akantuszlevélsorral. Tetején plasztikus bimbó, belsejében egy csengő. (Kőszeghy, No. I860., No. 1825., Magassága: 20, talpátmérő: 5 cm, leltári száma: 64.10.) Hogy a kiírt Becker névjelzést idősebb Becker is vagy csak utóda használta-e, kérdéses. Kőszeghy által jegyzékbe vett (No. 1831-1844) 1830-ban készített evőeszközeinek nyoma veszett. A pozsonyi Városi Múzeumban egy kis, katolikusok által használt, igénytelen fogadalmi tárgya található, gyöngysoros, téglalap alakú keretben, trébelt pólyásbaba ábrázolásával. Ilyen fogadalmi tárgyakat Európa minden katolikus országában a kegykép mellé akasztottak a hívők, kívánságuk beteljesülésével. Jegyei szerint 1831-ben készült. (Kőszeghy, i. m. No. 1829., L. évbetű, leltári száma: U. 3982., mérete: magassága: 11,3 cm, szélessége: 7,3 cm.) Ugyancsak 1831-ben készült jegyei szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő gyertyatartópárja lefelé öblösödő szárral, kerek, darázsfészkes díszű talppal, az akkor 178