Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Brestyánszky Ilona: Egy zsidó ötvöscsalád, a pozsonyi Becker-dinasztia munkássága

Ausztria-Magyarországon szokásos formamegoldással. (Magassága: 28 cm, leltári száma: 1968.70.12.) (Kőszeghy No. 1829.) A Becker-dinasztia utolsó kimutatható tagja az 1845-ben említett, de müvei szerint mára 30-as években működő Fridericus Becker junior volt, akinek eddig főleg magántulajdonban lévő evőeszközeit ismerte a kutatás 1831-től 1844-ig. Jegye téglalap alakban kurzív FB volt, amelyet a pozsonyvártelki hitelesítőjeggyel együtt használt. A kor céhbeli szokása szerint nemcsak apja műveit örökölte, hanem nála is tanult, erre mutatnak az utolsó években előkerült, nagyobb igényű rituális tárgyai. A budapesti Zsidó Múzeum őrzi N. ellenőrző betűje szerint 1831-ben készült rimonpárját, melynek talpát körben az adományozók bevésett nevei díszítik héber nyelven. („Készült az budai Chevra fő-és algabbájai által a 605 (1854-ös) évben a kis időszámítás szerint" „Mose Rotter, Enzl Rosenfeld, Wolf Rosenfeld, Abraham Rechnitz"). A trébelt, kerek talp kialakítása éppen úgy, mint a két egymással szembe fordított kúpból álló száré apja gyakorlatát folytatja. Nódusa párnatagos, vésett, ovális tojássorral. Almája zárt korona alakú, áttört alsó részén csipkegallérral, felette függőleges pántsor. Felső része ovális mezőkből képzett, vésett leveles ágakkal. Záródísze öntött plasztikus bimbó. Bár a formákat örökölte, és apja a mesterségre is megtanította, a munka színvonala meg sem közelíti apjáét. (Magassága: 30 cm, talpátmérője 7,5 cm, leltári száma: 64.54.1-2.) (Kőszeghy No. 1829., 1863.) A pozsonyi hitközségben található T. évbetüje szerint 1838-ban trébelt rimonpárja, melynek kerek talpa palmettasoros, a talp indulásánál vésett héber felirat az adományozók nevével. Szára hengeres, gömb alakú, almája alatt cakkos elálló gallér, mint apja müvein, egy csengővel. Nódusa gyöngysoros, az alma alján áttört rombuszsor, felső része hat abroncsból álló zárt koronát idéz. (Mérete: magassága: 26, átmérője: 5,5 cm, leltári száma: K. 1-34., jegyei: Kőszeghy, No. 1863., 1848., 1832.) A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi térségünkben szintén általánosan használt formaadású, kerek, tagolt talpon álló, íveit cukorszóróját 1833-ból, henger alakú nyakán gyűrütaggal, két kis füllel. Félgömb alakú kupakján áttört és vésett levéldísz. Oldalán P. M. vésett felirat. (Mérete: magassága: 11,8 cm, átmérője: 4,8 cm, leltári száma: 55.161.) (Kőszeghy No. 1830., 1864.) Az ilyen kis igényű polgári megrendelések fedezték akkor az ötvösök napi megélhetését. A pozsonyvártelki 2sidó ötvösök, köztük a Becker dinasztia tagjai a közép-európai zsidó ötvösség képzett mesterei voltak. Müveik, különösen a dinasztiaalapító id. Fridericus Becker alkotásai pedig a korabeli bécsi, pozsonyi és prágai mesterek színvonalas alkotásaival vetekednek. A 19. század közepe felé a céhes ipar válsága a pozsonyi ötvöscéhet sem kerülte el. Az ötvösség színvonala lehanyatlott, ez a Becker utódok müvein is lemérhető. A céhek feloszlatásával lezárult az ötvösség kézműves korszaka. (1872) A meginduló kapitalizmussal tért hódítottak a manufaktúrák, előtérbe kerül az ékszerkészítés, erre kért és kapott Pozsonyban Ignaz Lőb 1842-ben engedélyt a Helytartótanácstól. Az új lehetőségeket a zsidó ötvösök hamar felismerték és az Osztrák-Magyar Monarchia 19. század második felében, a Gründerzeit időszakában nagyobb teret adó gazdasági lehetőségei között létrehozták a két fővárosban, Bécsben és Budapesten működő arany- és ezüstműves gyárakat, köztük az Egger Testvérek és Bahruch Adolf jeles ötvösműveket is előállító üzemeit is. 179