Folia historica 19
II. Közlemények - új szerzemények - Brestyánszky Ilona: Egy zsidó ötvöscsalád, a pozsonyi Becker-dinasztia munkássága
indította, amint az ugyancsak 18. századi hagyományt folytató két csavart oszlopot. Méretezésük a mezőhöz képest kicsi, hogy kiemelje a két trébelt, fejét kifelé fordító viszonylag nagyméretű, ágaskodó heraldikus oroszlánt, melyek felemelt mellső lábukkal a nagyméretű, gyöngyös abroncsú zárt Tóra koronáját tartják. A mező közepére helyezte a perem díszére rímelő, téglalap alakú, kivágott ünnepjelző keretet. Tetejére szellemes ötlettel egy margarétás, szőlőleveles, búzakalászos talpastálat helyezett, alá pedig szintén a 18. század végi hagyományt folytató kétfulű kosarat tett a Tízparancsolat tábláival. A korona tetején a Becker müveire oly jellemző sasos embléma látható. (Mesterjegye Kőszeghy, No. 1853. alatt feltüntetett nyomtatott FB jegy téglalap alakú mezőben, magassága: 22 cm.) Az 1986-os new-york-i Sotheby's Judaica árverésen aukcionálták 219. számon 20,5 cm magasságú, 1810-ből származó tóravértjét. Formája álló téglalap alakú, tetején dúsan redőzött, két szélén bogra kötött baldachinnal. A vért egész mezejét poncolt rombuszok töltik ki. Oldalt ezen is két csavart oszlopon áll a nagy koronát tartó trébelt oroszlán. A két tóratáblát szellemes ötlettel egy talpas vázára helyezte. A vért tetején látható a Becker müveire oly jellemző sasos embléma. 1813-ban készült a budapesti Zsidó Múzeum látható téglalap alakú tóravértje, mely az Ausztriában, Magyarországon ekkor szokásos sémát követi, tetején bogra kötött baldachinnal. A mező három oldalát gyöngysorral és poncolt háromszögek sorával keretezte. Az alsón áll a Becker műveire oly jellemző ívelt két oszlop, tetején az oszloppal egyenlő nagyságú heraldikus oroszlánokkal, melyek felemelt mellső lábukkal a Tóra nyitott koronáját és a vért javarészét kitöltő Tízparancsolati táblákat tartják. Ünnepjelző kerete nincs, tetejéről hiányzik (mert elveszett), a heraldikus sasos embléma. (Kőszeghy No. 1853., No. 1817. mérete: magassága: 27,7, szélessége: 18,5 cm, leltári száma: 64.403.) A budapesti Zsidó Múzeum másik tóravértje jelentős munkája, szintén 1813-ból. Formája, mint az előzőé, de a baldachin gazdagon redőzött, kétoldalt bojtos zsinórral kettős bogra kötött. A vért jellegzetességét az igen nagyméretű zárt korona adja meg, fent a plasztikus heraldikus sasos emblémával. A poncolt mezőt itt is a két kis oszlopra állított, kifelé forduló oroszlánok töltik ki, mellső lábukkal a Tízparancsolati táblákat, felette egy nyitott koronát tartanak. A vért külső keretét trébelt, margarétás, szőlőfürtös inda zárja le. Kompozíciója lendületes, az ötvösre jellemző nagyméretű oroszlánok, a baldachin és a korona szépen trébelt munka. Ezek a tóravértek, valamint a rimonok is a közép-európai ötvösség titkát jól ismerő, magasan képzett ötvösnek mutatják Beckert, aki a klasszicizáló formavilágot és a zsidó hagyományt egyéni invencióval, elképzelései szerint alakította. (Kőszeghy, No. 1817., No. 1854., Mérete: magassága: 38, szélessége: 26 cm, leltári száma: 64.4.) A baldachinos formai és kompozíciós alakítást elsősorban a korabeli bécsi ötvösök alkalmazták előszeretettel, így Tobias Schmied 1816-os, az egykori bécsi BergerGyűjteményben lévő vértjén (Berger, 1/6. 1. ) és a jeles Franz Lorenz Turinsky 1806-os, ugyancsak az egykori Berger-gyűjteményben lévő tóravértjén (1/6. 9.). A pozsonyi mesterek közt a pozsonyvártelki Adam Renner is ezt a sémát használta a hunfalvi zsinagóga egykori tóravértjén. Előképül valószínűleg Turinsky szolgált remekbe trébelt oroszlánjaival, ő tett az idézett vérten a korona tetejére kétfejű sasos heraldikus emblémát is. Becker kisebb igényű munkái közé tartozik a budapesti Zsidó Múzeum csonkakúpos egyszerű kis pohara, pereme körül két vésett vonallal. (Kőszeghy, No. 1856., Magassága: 7 cm, talpátmérője: 4 cm, leltári száma: 64.153.) A jeruzsálemi Hechal Schlomo Múzeum 2 5 birtokában lévő, 1825-ös, sírhant idomú, héber feliratos halotti perselye is egyszerűbb munkái közé tartozik. Oldalán nyitható 177
