Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Brestyánszky Ilona: Egy zsidó ötvöscsalád, a pozsonyi Becker-dinasztia munkássága

merész megformálása szerint. A pozsonyi céhben azonban több Bécsből átköltözött mester is dolgozott, így a forma- és felfogásmód a térségben az egész 18-19. század folyamán közkeletű volt. A zsidó hagyománnyal Pozsonyban és Vártelken is megismerkedhetett, mert a fentebb idézett források szerint a vártelki ötvösök között a 18. század elejétől kezdve Sziléziából származók is voltak, de a morva rokoni kapcsolatok is tovább éltek. Az 1709. évi, a Pálffy birtokokon élő zsidók kimutatása szerint például a Moson megyei Oroszvárról huszonhármán kerültek Váraljára, a felsorolásban Morvaország mellett cseh- és lengyelországi betelepülők is voltak. Beckernek Kőszeghy idézett munkájában felsorolt, 1803-ban készült négy kecskelábon álló sótartóját, 1810-ből származó vésett koszorús poharát, 1813-as kerek tálacskáját, és egykor báró Radvánszky Béla tulajdonában volt hatkaréjos besomimtartó tálkáját nem sikerült megtalálni, sem a régi, hires magyar zsidó gyűjteményben, a Friedmann-gyűjteményben nyilvántartott, 1807-ből származó vésett díszű poharát, 1817-es poharát, sem kassai magántulajdonban volt fedeles, talpas csészéjét, valamint pozsonyi magántulajdonban lévő, 1826-1827-ből származó evőeszközeit. Működését tehát csak jelenleg meglévő alkotásai alapján lehet rekonstruálni. 1800 körül már javában működött, sőt egyéni stílusa is kialakult, mert fő művei közül az 1986-es New York-i Sotheby's Judaica aukción (No. 445.) elárverezett, a hunfalvi zsinagóga számára készített, nagyméretű, 37 cm magas ezüst hanuka lámpája megmaradt, mely a magyarországi zsidó ötvösség egyik remeke. (Kőszeghy i. m. No. 1816) Négyzetes talpra helyezett, klasszicista levéldíszes, függőlegesen kanellúrázott, gyöngysorban végződő, ívelt magas talpa, hengeres gyöngysoros szárának felső részén ráforrasztott füzérdísze, két lendületesen ívelt, egymásba kapcsolódó kigyó által tartott rocailleokra helyezett hídon álló nyolc kanál alakú mécsessel ellátott gyertyatartója mind kompozíciójában, mind megoldásában a legjobb korabeli bécsi művekkel felveszi a versenyt. A hídról oldalra szolgamécses ágazik el. Ezen a müvén is használja a majdnem minden alkotásán szereplő heraldikus, plasztikus, kétfejű, koronás, szárnyas sasemblémát. 1800 és 1810 között készült, valószínűleg közelebb 1800-hoz, mert későbbi müvei leegyszerűsödtek és a 18. század végi, nagyvonalú eleganciát csak világi rendeltetésű művein őrizte meg. Vallásos tárgyú munkáit aprólékosan kidolgozta, a legkisebb felületet is poncolással töltve ki. Klasszicizáló formavilágára utal az 1984-es New York-i Sotheby's által elárverezett, 33 cm magas, ezüstből trébelt, nagyméretű rimonpárja, kerek állólevéldíszes tagolt talpával.

2

3 Szára a későbbi rimonpárjain is alkalmazott, két, egymásnak fordított csonkakúp, nódusa gyűrűs. Tetején nagy, boltozatos, állólevelekből és vésett levéldíszes mezőkből képzett zárt korona. Abroncsa még XVI. Lajos korabeli tárcsadíszes, középen rozettával, három lelógó csengővel. Tetején a plasztikus, koronás, kétfejű sas, amely ebben az időben a Habsburg császár, a német-római császárság emblémája volt. Ebben a korban több bécsi ötvös is alkalmazta, például Franz Lorenz Turinsky 1806-ból származó, az egykori Berger gyűjteményben lévő tóravértjén.

2

4 Még klasszicizáló formaadású a budapesti Zsidó Múzeum vésett héber feliratos, 1810ben készült, a Bikur Cholim Egylet vezető gondnokai által 1933-ban adományozott rimonpárja. Szépen kidolgozott, arányos kompozíciójú munka. Kerek, magas talpán trébelt és vésett állólevélsor, szára két egymásnak fordított kúp, vésett és poncolt állólevéldísszel. Találkozásuknál öves nódus XVI. Lajos stílusú tárcsasorral. Almájuk csavartan áttört, stilizált zárt korona idomú, alul palmettasorral, bennük trébelt, stilizált levelekkel. Tetején itt is a Becker rituális tárgyaira oly jellemző, öntött koronás kétfejű heraldikus sas. Jelzése Kőszeghy 1816-os számú pozsonyvártelki jegye a mester nyomtatott kezdőbetűs monogrammjával. (Magassága 33,5, talpátmérője 11,8 cm, leltári száma: 64.382.1-2.) 175