Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Brestyánszky Ilona: Egy zsidó ötvöscsalád, a pozsonyi Becker-dinasztia munkássága

Az ikonográfiái kialakítás előképe a frigyszekrény. A későbarokk stílusra jellemző, stilizált akantuszleveles, rocaille-os keretdíszítésben a vért tükrében kétoldalt az egykori jeruzsálemi főtemplom kettős oszlopa, a Jachin és Boáznak ábrázolása látható, rajtuk Juda szimbolikus, álló oroszlánjaival, középen a megkoronázott Tízparancsolat kőtábláival. A kompozíciót fent a Tóra nagy koronája zárja le. A két csavart oszlop mintája a római Szent Péter bazilika Bernini által faragott főoltárának „Colonna Santá"-ja volt. Lent középen helyezték el a téglalapalakú ünnepjelző keretet az ünnepek héber neveit tartalmazó, változtatható táblácskákkal. Ez a forma vált hagyományossá a múlt század végéig. A 18. század közepén Boroszlóban jött létre a tóravértek legművészibb változata a korabeli zsidó vallásos könyvcímlapok, imakönyvek kompozícióinak hatására, melyeken bibliai figurák is megjelentek - leginkább Mózes és Áron figurái -, de reliefes jelenetek is, mint a két hírvivő és Izsák feláldozása. (Stieglitz gyűjt. 58. p.) A Biblia ugyan tiltja a figurális ábrázolást, de az európai zsidóság különféle kegytárgyain - pl. az olasz menórákon -, a 17. században gyakran találkozunk velük. Miután a zsidók a keresztény céheknek nem lehettek tagjai - bár ritka kivétel Németországban is akadt, mint a népes zsidóságú Fürthben, a 18. század második felében működő J. Rimonim, aki 1760—1790-ig mutatható ki és mint a rimonból választott fedőneve mutatja, főleg tóradíszekre specializálta magát - a tóravérteket keresztény ötvösök készítették zsidó megrendelőik kívánsága szerint.

7 J. Rimonim tóravértjeinek formája és kialakítása még a 18. század első felében a német nyelvterületen szokásos fekvő téglalap alakú formát mutatja, felső részén félkörös záródással. A két csavart oszlopon álló heraldikus oroszlánt az ünnepjelző keret két oldalára helyezte, a felett a hétágú menóra látható. A budapesti Zsidó Múzeum gyűjteménye a viszonylag korai bécsi tóravértekből is őriz egy mestermunkát 1754-ből J. Bauer (1749—1757)

8 kezétől. Ez is átmeneti megoldású. Formája már álló téglalap alakú, mezeje téglafalas frigyszekrény, a két oszlopon álló heraldikus oroszlán a rocailleos ünnepjelző keret fölé tartja a Tóra koronáját. A magyar ötvösök a mellvértek különleges, kissé zsúfolt kompozíciójú formáit alakították ki a 18. században. A Tóra betűit kézzel nem szabad érinteni, ezért alkalmazzák a tóramutatót (Jád). Héber neve kezet jelent. Jogar formájú. Hosszú láncon a tóraköpenyre akasztják, a középkorban még nem volt ismeretes, a források a 16. századtól kezdve említik. Általában ezüstből készül. A kegyszerek egyes típusai az évszázadok során viszonylagos állandóságot mutatnak, mások újabbkeletüek és az utolsó évszázadokban váltak népszerűkké. A Tóra törvényei csupán néhány kegyszerre szorítkoznak, így például a Tóratekercseket csak kóser állatok kikészített bőrére lehet írni. Ugyanúgy megszabott az írás módja és mikéntje. Tudós rabbik a Mishna-ban és a Talmud-ban rögzítették a fontosabb kegyszerek hagyományát, de vannak köztük olyanok is, amelyeknek csak a funkciója rögzített, a formája nem, mint a hanuka mécsesé. Az előírások ezekre nem tartalmaznak kikötéseket, anyagukra és formájukra nézve. Hosszú évszázadokon keresztül a terrakotta mécsesektől kezdve a pompás ezüst kandeláberekig különféle anyagból és formákban készültek és készülnek ma is. A kiddus (boráldás) szertartásához használatos poharak formáját sem írták elő a rabbinikus hagyományok, de űrtartalmát igen. Az osztrák és magyar határhoz egyaránt közel fekvő Pozsony, Pressburg, Posonium (Bratislava)

9 - 1920 óta Szlovákia fővárosa - Bécshez közeli előnyös földrajzi helyzete okán a középkortól fogva kimagasló szerepet játszott mind a magyarság, mind a közép-európai zsidóság történetében. A török kor óta Magyarország fővárosa volt, a kormány, a nádor és az 171