Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Németh Gábor: Egy 16. századi nagyszebeni ónkanna. Adalék Erdély korai ónmüvességének történetéhez

Németh Gábor Egy 16. századi nagyszebeni ónkanna Adalék Erdély korai ónművességének történetéhez Az erdélyi szász városok (Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Beszterce) és a fejedelemség korában elmagyarosodó Kolozsvár a kezdetektől figyelmet érdemlő szerepet töltenek be a történelmi Magyarország ónművességében. A források nehezen elérhető volta ellenére publikálásra kerülő adalékok, felbukkanó tárgyak révén újabb mozaikszemekkel gazdagítható a kirajzolódó kép. Ez okból keltette fel érdeklődésünket a Visegrádon régészeti leletként a Duna medréből előkerült kisméretű ónkanna, amely a fülén beütött, kissé elmosódott, ennek ellenére egyértelműen meghatározható jegy alapján korai nagyszebeni munka.

1 (1. kép, 1. ábra) 1-2. Visegrádról, Nagyszeben, 16. század Az edény a 16. század erdélyi ónkannák egy bizonyos, jól elhatárolható csoportjához tartozik. Ezek jellemzője a felfelé kúposán szűkülő kannatest, amelyet az edény méretétől függő mennyiségben domborúan kiemlkedő gyűrű-vágy vésett övsorok osztanak felfelé arányosan egyre keskenyedő mezőkre. Három plasztikusan megformált körmös, vagy maszkos, olykor állatalakos lábon nyugszanak, amelyek nem nyúlnak a kannatest alá, inkább csak megtámasztását szolgálják. Domború díszítményük rásimul annak felületére. E támpilléreszerü, bordázott, plasztikus lábkiképzés analógiáit - vélhetően előképeit a középkori gótikus öntött bronzmozsarak egy jól elkü. ábra: A Visegrádon előkerült ónkanna mesterjegye 165