Folia historica 19

II. Közlemények - új szerzemények - Kiss Erika: Arany kereszt és egy reneszánsz lánc részlete a Magyar Nemzeti Múzeum Ötvösgyüjteményében

lalatokat körbeveszik a figurális díszitmények, az egymásba fűzött szalagok, hevederek, a budapesti kereszten azonban mindez szervesebben illeszkedik. Egzaktabb ítélet alapja lehet a foglalattípusok összehasonlítása. Az 1540 körűire keltezett rajzon az ovális, domború zárt foglalatok karéjos oldala nem zománcos, váltakozva foglalnak be en cabouchon (azaz nem csiszolt, csak polírozott) és táblás csiszolású drágaköveket. Ez a típus a 16. század közepén is még divatos, gyakori megoldás volt. Később - a negyvenes évek vége felé, az ötvenes évek elején - maga a foglalat trapéz oldalú, csonkagúla formát ölt, melynek alsó, szoknyaszerűen szétterülő, többnyire négykaréjos részét borítja félhold alakban zománcdísz. Ez látható egy másik nürnbergi mester, Erasmus Hornick 1543 körüli, függőhöz készült tervén.

1

3 Azt mondhatjuk tehát, hogy a kereszt kerete, a foglalatok legkorábban az 1540-es évek második felében készülhettek. A Solis-féle mű természetesen csak ideálterv volt, hiszen maga a mester képzőművész - rajzoló, rézmetsző - volt és nem gyakorló kézműves, ötvös. így a tervek és a meglévő ékszer, a Nemzeti Múzeum függője csak nehezen összevethetők. A kereszt hátoldalának moreszk mintája szintén a 16. század első harmadától vált kedvelt díszítőelemmé. Az első „...fáidon arabique et italique" mintakönyv 1530-ban jelent meg Párizsban, majd ezt hamarosan mindenfelé újabbak követték. Északon a már említett Solis mester is készített terveket.

1

4 Ékszerek hátlapján különösen elterjedt volt, hiszen a század utolsó évtizedeiben megjelentek olyan mintakönyvek is, melyek ilyen speciális moreszkes hátlap-terveket tartalmaztak.

1

5 A Nemzeti Múzeum ékszerének hátoldalán a moreszk ornamentika egy sajátos, apró, stilizált levelekkel gazdagított változata látható. Az egymáson átfűzött indák tiszta, lendületes rajza pontosan követi a hátlap körvonalait. Egy Nürnbergben, az 1550-es években működött G. G. jelű mester moreszkes ötvösmű tervei igen közel állnak a kereszt hátlapja mintájához.

1

6 A budapesti kereszthez hasonló típusú és minőségű függő viszonylag kevés ismert. Ezek közül az egyik legszebbet a 17. század óta a mai napig az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őrzik. A leltárak Böjthe Miklós kanonok (1631-1640) keresztjeként említik.

17 Egy másik, felépítésében, hevederműves ornamentikájával a budapesti ékszerhez közel álló darab a luganoi Thyssen-Bornemisza Gyűjteményben található.

1

8 Mindkét műre jellemző az öntött, plasztikus, zománcos keretbe illesztett foglalattömb, a domború hátlap zománcos díszítménnyel. A budapestivel ellentétben az esztergomi és a luganoi müvek hátoldalát azonban madaras, hermás, groteszk, illetve virágos-indás, színes, transzlucid zománcos minta borítja. Mindhárom világi ékszer volt. Nem így a csoport egyetlen hitelesen datálható darabja egy kereszt, melynek még alkotója és megrendelője nevét is ismerjük. Az 1560-ban Antwerpenben mesterré vált Hieronymus Jakobs készítette 1562-ben a Malines melletti Averbode premontrei apátjának.

1

9 A fenti három példától azonban nem csupán nagyobb méretében és funkciójában különbözik. A kompozíció is más: az egymásba fonódó szalagok sem lépnek ki úgy a körvonalból, nem mozdulnak be a térbe.

2

0 A nürnbergi mesterek rajzaival való hasonlóság azonban nem feltétlenül jelenti, hogy ebben a városban készült maga az ékszer is. A hercegi udvarnak is otthont adó München vagy a nagy bajor fémműves központ, Augsburg is számba vehető, mint lehetséges készítési hely. A kereszt kvalitásai udvari környezetet engednek sejtetni, mely elsősorban a megrendelők személyére és nem a készítés helyére vonatkozik. Ilyen művészetpártoló udvar a délnémet területeken több is számításba jöhet. így például a szász választófejedelemé, vagy a bajor hercegeké. A drezdai és a müncheni kincstárban ma is meglévő darabok között is találhatunk párhuzamokat a Nemzeti Múzeum függőjéhez. A foglalattömb megoldása, a virtuóz ronde bosse zománcos állatfigurák, a keretelő, plasztikusan tekergő szalagok, a felhasznált drágakövek fajtája és a hátlap rögzítésének meg157